Találkozás a királlyal
Miguel Juan Pellicer csodája olyan ismertté vált egész Spanyolországban, hogy annak híre még IV. Fülöp király figyelmét is felkeltette. Amikor a vizsgálatot lezárták és a csodát hivatalosan is elismerték, a király magához hívatta kihallgatásra a meggyógyult fiatalembert. Az egész diplomáciai testület jelen volt, beleértve Lord 
Hopton angol nagykövetet is. Ő volt az, aki az eseményről részletes beszámolót küldött Angliába I. Károlynak. Ez a beszámoló a mai napig fennmaradt. I. Károly király, aki egyben az angol egyház feje is, olyannyira meg volt győződve a csoda valódiságáról, hogy annak hitelességét még a legszigorúbb anglikán teológusok előtt is megvédte. Lord Hoptonnak és más tanúknak köszönhetően ma pontosan tudjuk, hogy mi történt a IV. Fülöp királlyal való kihallgatáson. Miguel Juant az Aragónia főközjegyző és a püspöki káptalan-főesperes kísérte el. Mindketten részletes leírást adtak a királynak a csodáról.
Hallgatván a beszámolókat, IV. Fülöp könnyekre fakadt és azt mondta, hogy ilyen nyilvánvaló tények mellett nincs szükség további vitázásra, ehelyett örömmel és tisztelettel kell elfogadni a misztériumot. Ezután felállt trónszékéről, Miguel Pellicerhez ment és letérdelt előtte.
Megkérte Miguel Juant, hogy vegye le a ruhát jobb lábáról, amit aztán megcsókolt ott, ahol levágták, és ahol később csodálatosan meggyógyult.
Megható tiszteletnyilvánítás volt ez egy világbirodalom uralkodója részéről - egy koldussal és írástudatlan emberrel szemben.
A nemrégiben feltárt zaragozai dokumentumok szerint miután Miguel Juan meggyógyult, a del pilari kegyhely orgonistájának segédkezett. Az orgona fújtatóművének működtetése mellett sekrestyésként is dolgozott, mégpedig a Szent Kápolna olaj lámpásaiért volt felelős. A templomi főkönyvbe feljegyezték halálának napját: az Oszlopos Szűzanya ünnepnapján, 1654. október 12-én távozott el a földi világból.
(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)
