(A most következő sorozat, a Mária Rádió műsorában a 22. részként hallhatták!)
A Szeretetláng üzenete - első rész
A Mária-korszak egyházilag kivizsgált fontosabb jelenéseinek ismertetése közt, ma a Szeretetláng üzenetét szeretném több részben bemutatni.
Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam.
Mindezt aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 55 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek − 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki mögött egy egészen tragikus és küzdelmekkel teli, nehéz élet állt.
Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei, Szántó József és Mészáros Júlia hatszori ikerszülést követően 13. gyermekként fogadták Isten ajándékaként, némileg hitetlenkedve, hogy ő egyedüliként született. (A képen az akkor még Szent Rudolfról nevezett, ma Nagyboldogasszony templom, amelyben megkeresztelték. Alatta a keresztlevelének részlete)
Apja református kántortanító volt, akit a családja kitagadott, amiért katolikus lányt vett feleségül, ő azonban − közvetlenül katonai behívása előtt −, 1917-ben katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza egy bajtársa jóvoltából!
Erzsébet négy éves volt édesapja halálakor és ezzel kezdődött el rendkívül kálváriás életsorsa.
A kicsi Erzsébet bár éleseszű és talpraesett volt, de soványsága miatt, orvosi tanácsra két évre vidékre került nagyszüleihez. Valószínűleg ezért maradt életben, miként későbbiekben ez kiderül! Ezt követően 1923-ban Erzsébetet a Gyermeksegélyző Liga is elküldte felerősödni Svájcba, egy nyolcgyermekes családhoz.
Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. Egy téli napon megszökött, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Kórházba került, ahol el kellett meszesíteni a fél tüdejét.
De mint említettem, apja halálával súlyos tragédiasorozat indult el a családban. Az 1918-as spanyol influenzában kilenc testvére halt meg, majd az ezt követő években még egy diftériában, egy másik pedig balesetben.
1924-ben, hosszas ágyban fekvés után az édesanyja is elhunyt. Ekkor a Svájcból hazatért kislányt, egyetlen még élő férjezett nővére nevelte, ám ő 1925-ben egy munka-baleset következtében szintén elhunyt, sőt – és ezt ne vegyék tőlem írói túlzásnak –, de még nővérének férje is belehalt felesége elvesztésébe, úgyhogy egyszerre temették őket. Árván maradt kisfiukkal együtt, az anyai nagynéni fogadta örökbe Erzsébetet és – bármily horrorisztikus is kedves Hallgatóim –, de 1926 tavaszán ez a nagynéni is elhagyta a földi világot! A totálisan árva kislány, félévig még tovább vezette nagynénje háztartását a férfiak számára, mígnem 1927 januárjában épp miattuk, hirtelen, kénytelen volt kis batyujával egy szál ruhában, elhagyni „munkaadóit”.
(Az alábbi kép csupán illusztráció! Meggyőződésem, hogy Erzsébet asszony gyermekkorában így nézhetett ki!)
