Ekkor Bruno átmenetileg rosszul lett, de érzékelte, hogy valamilyen titokzatos ragyogás vette körül. Hirtelen egy másfajta valóságot tapasztalt meg, mintha a lelke kiszabadult volna a testéből, vagy legalábbis valamitől nagyon megszabadult volna.
Ezzel egyidőben, leírhatatlan öröm és békesség szállta meg, valami olyan gyönyörűség, amilyet eddig sohasem érzett.
Kisvártatva Bruno visszanyerte rendes látását és észrevette, hogy a különleges fényárból egy fiatal, középtermetű, kreolos bőrű, nemes arcvonású női alak bontakozik ki, akinek gyönyörűségét emberi szavakkal le sem lehet leírni. 
A Hölgynek mély-sötétbarna haja volt és mezítelen talpáig érő zöld palástban állt. A palást alatti ruhája tündöklő hófehér volt, rózsaszín övvel átkötve, s az egész jelenséget aranyló sugárkoszorú vette körül. Jobb kezében a Bibliát tartotta mellén, bal kezét is ráhelyezve.
Első reakcióként Bruno örömében fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Időközben a helyszínen csodálatos virágillat áradt.
Bruno Cornacchiola ekkor térdre rogyott a gyermekei mellé, és összekulcsolt kézzel ő is ismételni kezdte: „Ó Bella Signora!”.
Évekkel később Bruno így mesélte a történetét: „Ha valaki az égi csoda különleges kegyelmében részesült, nem kívánhat semmi mást, mint hogy halála után az örökkévalóságig élvezhesse azt”. Mint elmondta, bizonyára ez a fehér ruhás hölgy volt az, aki a spanyol polgárháborúban egyszer megmentette az életét.
„A Gyönyörű Asszony” – aki egy Bibliát szorított a melléhez, úgy mintha Szent Fiát ölelné gyengéden, így szólt Brunóhoz: „Én vagyok, aki a Szentháromságban vagyok, a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, a Kinyilatkoztatás pedig Isten Szava, mely rólam is hírt ad. Te üldözöl engem, de már eljött a legfőbb ideje, hogy véget vess ennek. Térj vissza a Katolikus Egyház szent közösségébe és kövesd az Evangéliumot!”
A Szűzanya szavait így foglalhatjuk össze: "Térj vissza a katolikus hitedre, melyet szeretetben, tanúságtételben, szóban, cselekedetekben és imádságban kell megélned családoddal, ez az én akaratom. Három kristálytiszta pont ragyogjon mindig előttetek: Az Eucharisztia, a Szeplőtelen Fogantatás és a Pápa fősége! Imádkozzatok tehát és mindennap mondjátok el a rózsafüzért a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért, valamint a keresztények egységéért, hogy egy akol legyen és egy pásztor."
A Szűzanya a pápáról és az Egyházról beszélve egyúttal arra is felhívta Bruno figyelmét, hogy a Kinyilatkoztatás nem korlátozódik csupán a Szentírásra, tetten érhető a Szent Hagyományban is, amit az Egyházi Tanítóhivatal kijelent és nemzedékről-nemzedékre átad a krisztusi ígéretnek megfelelően Szent János Evangéliuma szerint: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (16, 13).
A Szűzanya rávezette az alapvető hitigazságokra, melyek szinte átmentek a tudatába! A Szentírás szövegének hiteles értelmezését csak a Katolikus Anyaszentegyház Tanítóhivatala adhatja. Nem a szekták, nem a szakadárok és a nem látnokok!
Tehát a Kinyilatkoztatás értelmezésére két forrás áll rendelkezésünkre, a Szentírás és az Egyház Tanítóhivatala, amiként ezt Péter apostol második levele is írja: „Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.” (1,20)
A Szűzanya hangja olyan volt, mint a legfinomabb muzsikaszó, gyönyörű alakja pedig a mennyei szeretet fényének sugarait árasztotta. Mária egy óra húsz percen keresztül tanította Brunó Coracchiolát. Egyfelől személyes, csak rá tartozó dolgokról, másfelől az Egyház egészét érintő, különösen a papokra vonatkozó ügyekről, valamint a Szentatya részére is hagyott egy külön üzenetet.
Egyszeriben a Szent Szűz kezével, egy a lábainál heverő fekete reverendára és a közelben fekvő összetört keresztre mutatva ezt mondotta:
„Ez a jel utal arra, hogy hatalmas egyházüldözések jönnek majd és ennek következtében sokan kényszerülnek megválni reverendájuktól. Nagyon sok pap kényszerül majd ledobni azt. Az összetört feszület az általad összetört családi feszületet szimbolizálja.
Isten ellenségei, különösen három dogmát támadnak majd:
Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. A pápa tévedhetetlenségét és az én Szeplőtelen Fogantatásomat!
