A világ legnagyobb horderejű Mária-jelenésének története
Isten Szentséges Anyja, 1531-es megjelenésével létében mentette meg a mexikói népet. Nem csak a hódítók túlkapásait fékezte meg, hanem az üdvösség reményét kínálta fel sokat szenvedett gyermekeinek. A mexikói nép ki is fejezi háláját Krisztus Királynak és a Guadalupei Szent Szűznek. Ez a bensőséges hit nem tetszik az egyházellenes erőknek, mert így nem képesek kifejleszteni azt a "szocialista embertípust", melyet a liberál-marxista utópisták elterveztek. Mint ismeretes, sokszor és sokakat képes megtéveszteni a "hazugság atyja", hogy pusztulásba vigye az egyéneket és társadalmakat. Napjainkban is ádáz harc folyik minden egyes lélekért, bevetve a csábítás és megtévesztés minden eszközét! Érdekes jelenség, hogy a sátán és csatlósai mindenkor a Római Katolikus Anyaszentegyház létében látja és láttatja győzelmének akadályát. Nincs mexikói család, melyben ne lenne központi helyen a Guadalupei Szűzanya csodálatos képe.
A KEGYKÉP TOVÁBBI TÖRTÉNETE 1531-1785-ig
1531. A csodás képet kiállították a püspök magánkápolnájában, ahol az aztékok ezrei hódoltak előtte. Kis kápolnát építettek a jelenés helyén és december 26-án körmenetben vitték a Szűzanya képét a városból a Tepeyac-dombra. Egy mexikói férfi, akit egy véletlenségből célt tévesztett nyílvessző halálra sebzett, a kép előtt meggyógyult.
1533. Fölépült egy nagyobb kápolna.
A csodák hírére, özönlöttek az indiánok a csodálatos kép megtekintésére és azért, hogy felvegyék a Szent Keresztséget. Voltak, akik napokat vándoroltak családostul, e vágyuk telesítéséért és akik ezt látták, álmélkodtak. A rendelkezésre álló adatok szerint tizenöt év leforgása alatt mintegy 9 millió indián vette fel a keresztséget azért, mert megszólította őket a Guadalupe-i Szűzanya képe. Mindezt annak ellenére, hogy Amerika meghódítói szinte egyáltalán nem mutattak példát a jó keresztény életre! A mexikói nép esetében, nem az ezzel megbízottak evangelizáltak, hanem maga az Ég, az Istenanya által!
1539. Mexikó azték lakosságának a megtérítése lényegében befejeződött. Olyan tömegek jelentkeztek a keresztségért, hogy egyháztörténelmileg egészen egyedülálló módon lehetett csak teljesíteni. Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett, nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, az egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
1544. a Tepeyac-ra vezetett gyermekzarándoklat azonnali eredményeként megszűnt a járvány, melynek már 12.000 ember esett áldozatul. Amikor a püspök kérésére Juan megmutatta a jelenés helyét, csodatévő forrás fakadt.
1544. Juan Bernardino (Juan Diego nagybátyja, akit meggyógyított a Szűzanya), meghalt 84 évesen Tulpetlac-ban (ez volt május 15.).
1545. Egy Antonio Valeriano nevű született indián, megírta a Nican Mopohua-t, a jelenésekről szóló első beszámolót nahuatl nyelven. 
Régebbi leírást még nem találtak! Az Író, még személyesen ismerte Juan Diegót, hiszen a jelenések idején 11 éves, a látnok halálakor pedig 28 éves volt.
1548. Elhunyt a látnok Juan Diego 74 évesen és Juan de Zumarraga püspök 80 évesen.
1548. Kitör a vita arról, hogy a Tepeyac-on megjelent Szent Szüzet, "Tepeyaki Miasszonyunknak" vagy "Guadalupei Szűznek" nevezzék!
1556. Néhány ferences nyíltan ellenzi a "Guadalupe" megnevezést, mert azt állítják, hogy a jelenés helyéről kellene elnevezni, nem pedig egy spanyolországi kegyhelyről.
Mexikó második érseke, Alonso de Montufar OP elrendelte a harmadik kápolna építését (a második valójában csak kibővítése volt az elsőnek), ahol csodás kép már 66 év óta zarándokok tömegét fogadja.
1557. Egyházi oldalról hivatalosan igazolták a jelenések valódiságát.
1560. Az Egyház hivatalosan elfogadta a "Guadalupei Szűz" megnevezést.
1570. Az érsek elküldte a kegykép másolatát II. Fülöp spanyol királynak.
1571. A Lepantói csata győzelmét a Guadalupei Szent Szűz képének tulajdonítják, melyet a király adott át a Dona Andrea nevű vezérhajónak, egyben elrendelve, hogy az ütközet előtt imádkozza mindenki a rózsafüzért. A csata a többszörös túlerőben lévő török hajóhad teljes pusztulásával végződött.
Szent V. Pius pápa értesülve a győzelemről, hálából elrendelte a Rózsafüzér Királynője ünnepét és a Guadalupei kegykép tiszteletét. 440 évvel ezelőtt Rózsafüzér Királynője megfordította a széljárást, és győzelemhez segítette az egyesült keresztény hadat. Ez tény és nem mese! Ma is megsegíti mindazokat, akik oltalmát kérik. „Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”
1622. Juan Pérez de la Serna érsek, felszentelte az első templomot, ahol a Guadalupei képet elhelyezték.
1629. Pusztító árvíz súlytotta Mexikóvárost, 30 ezer ember lelte halálát. Egy rozoga kenun menekítették a kegyképet a Tepeyacról a székesegyházba és ott őrizték 1634. május közepéig, az ár levonulásáig. Lehet, hogy az ennek során történt beázás miatt kellett a tilma alját restaurálni.
1631-1666. Összegyűjtik a tanúságtételeket a kegyképpel kapcsolatban, melyet elküldtek a Szentszéknek, egyben kérve a Guadalupei Szent Szűz misekánonjának az engedélyezését és a december 12-e egyházi ünneppé nyilvánítását.
1634-ban ünnepélyes körmenetben tér vissza a tilma a Tepeyacra.
1649-ben a "Nican Mopohua-t," Luis Lasso de la Vega lefordította spanyolra és nyomtatásban megjelent mindkét nyelven.
1666-ben kápolna épült az úgynevezett "Cerrito", a rózsaszedés helyén.
1709. Fölszentelték a Guadalupei Szent Szűz Bazilikáját. 
1736. Tífuszjárvány 700 ezer ember halálát okozta Mexikóban.
1737. Amikor a felajánlásban kérték fel a Guadalupei Miasszonyt az ország pátrónájának, a járvány megszűnt. XII. 12-ét, a 4. jelenés, a virágcsoda és a kép keletkezésének napját ekkor egyházi és polgári ünnepnapnak nyilvánították. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították (április 27).
1754. A Rítuskongregáció jóváhagyta a Guadalupei Miasszonyunk ünnepére szerkesztett zsolozsma- és miseszöveget, XIV. Benedek pápa, Mexikó pátrónájának nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet, alkalmazva a 147. zsoltár szavait: „Ezt más néppel Ő még nem tette!”
1755-ben, egy híres mexikói orvos Dr. Carmona Valle húga, súlyos hashártyagyulladásból gyógyult meg a Gudalupei Szűzanya közbenjárására, egyik pillanatról a másikra.
1756. Miguel Cabrera és más neves festőművészek alaposan megvizsgálták a képet, és kijelentették: lehetetlen tökéletes másolatot készíteni róla.
1777. Kápolnát építettek a forrás fölé.
1785. A kegykép arany és ezüst keretének tisztításához használt 50%-os salétromsav véletlenül a kép egy részére ömlött, de nem tett benne kárt, csak vízfoltot hagyott maga után.
