A Hajnal Szép Sugara

A világ legnagyobb horderejű Mária-jelenésének története

Vizsgálati eredmények és merényletek

     1980-ban, a La Paz-i Obszervatórium szakembe-rei megvizsgálták a Szent Szűz köpenyén lévő csilla-gokat és megállapították, hogy nem csupán díszítőe-lemek, hanem a mi Nap-rendszerünk csillagképeit mutatja az 1531. december. 12. reggel 10:26 perckori konstellációnak megfelelő-en. Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy a Naprendszerünket nem a földünk felől, hanem a "túloldalról" mutatja.
2009 augusztusában az arizonai Phoenixben  nemzetközi konferenciát tartottak, melynek résztvevői, észak- és dél-amerikai szakértők a csodás eredetű guadalupei Szűzanya-képpel foglalkoztak. Adolfo Orozco elmondta: sem a kép keletkezésére, sem a tilma megmaradására nincs természettudományos magyarázat. Hasonló szöveteknek, amelyek olyan viszontagságos körülményeknek voltak kitéve, mint a Szent Tilma (gyertyák, csókok, dörzsölés, pára stb.) tíz év alatt teljesen tönkre kellett volna menniük. „Az agavérostokból készült anyag egyik legkülönösebb jellemzője, hogy míg a visszája durva, érdes tapintású, a színe olyan, mint a legfinomabb selyem" – mondta a szakértő.
A NASA mérnökei további magyarázatot kerestek a tilmával kapcsolatos kérdésekre, a rendelkezésükre álló legmodernebb eszközökkel. 
Megállapították, hogy a szövet hőmérséklete állandóan 36,6 fok, mint egy élő ember testhőmérséklete. Mária övéhez sztetoszkópot közelítettek, amellyel tisztán kivehetővé vált a magzat szívverése – 115 pulzus percenként. Szemorvosi műszerekkel is megvizsgálták a kegyképet, és felfedezték, hogy az ideghártya összehúzódik. A Mária köpenyén látható csillagok állása pontosan megfelel a valóságnak, úgy helyezkednek el, mint ahogy a mexikói égbolton a téli napforduló idején. A NASA tudósai szerint a tilmán látható színek nem állíthatók elő semmilyen, ma rendelkezésre álló eszközzel. A festés a szövet felett lebeg, anélkül, hogy ahhoz hozzáérne. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír) Ezt látszik igazolni a kép nehéz fényképezhetősége, mivel egészen csekély nézőszög változás esetén is, a kép színe változik!
A tilma két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1785. A kegykép arany és ezüst keretének tisztításához használt 50%-os salétromsav véletlenül a kép egy részére ömlött, (lásd a kép jobb sarkában lévő foltot!) Természettudományosan megmagyarázhatatlan, hogy nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja.

     A múlt század húszas éveinek véres egyházüldözése során, Plutarco Calles kormánya alatt papi szolgálatuk végzése miatt több ezer papot ítéltek halálra. Az ateista, szbdkmves rendszer minden templomot bezáratott Mexikóban, de a guadalupei bazilikát nem merte bezáratni. Az Egyház ellenségei azonban ördögi tervet szőttek és elhatározták, hogy megsemmisítik Szűz Mária képét és az ott lévő papságot.

1921. november 14-én a kormány ügynöke – egy bizonyos Luciano Perez –, hatalmas virágvázába rejtve 29 rúd dinamitot helyezett a csodás  kép alá, időzítővel. A bomba fél tizenegykor robbant fel, pontosan a főpapi szentmise bemutatása közben. Az erős robbanás megrázta az egész bazilikát, még 150 méterrel odébb is tönkretette a kövezetet, a márványoltárt és az ólomüveg-ablakokat; csoda azonban, hogy senki sem halt meg, csak néhány könnyebb sebesült volt. Amikor a robbanás után leszállt a por, a feltárult a csodálatos kegykép, mely sértetlen volt: egy nagy vasfeszület védte meg, melyet a robbanás épp csak meghajlított, mintegy ráhajolva a bombára (!). (A Szeressétek egymást folyóirat 10. számának /2014/, valamint http://mtncatholic.com/2014/12/11/4-literally-awesome-facts-about-our-lady-of-guadalupe/  felhasználásával!)

     Az újságok első oldalán hatalmas betűkkel harsogott a szenzációs jelentés: „Felrobbantották a Guadalupei Bazilika Mária-oltárát. – A kép csodálatosan épségben maradt.” A merénylet híre leírhatatlan izgalmat keltett. A guadalupei templom Mexikó nemzeti szentélye, amely még a templomba nemjáróknak is drága és szent hely.  A merénylet nemcsak a vallás ellen jelentett hadüzenetet, hanem a nemzet legrégibb történelmi hagyományai ellen is. Hiszen a guadalupei Szüzet még Miguel Hidalgo, a mexikói szabadság első harcosa jelentette ki a szabad Mexikó védőasszonyának. Az emberek az utcán, a hivatalokban, a műhelyekben csoportokba verődve tárgyalták a merénylet részleteit s világfelfogásbeli különbség nélkül élesen elítélték a gonosztettet. Benító Juarez ideje óta a hívők hozzá voltak szokva már a vallási elnyomáshoz; legszebb templomaik, kolostoraik, tudományos egyházi intézményeik, nagyrészt kaszárnyákká, színházzá, mulatóhellyé, sőt istállóvá voltak átalakítva; a papoknak és apácáknak szigorúan meg volt tiltva az egyházi ruha viselése a templomon kívül (Máig is!). Az azonban addig hallatlan dolog volt, hogy valaki a guadalupei szentélyhez vagy a szent kegyképhez mert volna nyúlni. A nép azonnal ezrével tódult ki a főváros szomszédságában fekvő kegyhelyre, hogy saját szemével lássa a rombolást. Sokan sírva borultak a felrobbantott oltár elé s kezüket a guadalupei Szűz képe felé kitárva hangosan imádkoztak: