A portugál tévé egyik riportere 1989-ben, utcai járókelőknek a következő kérdést tette fel: ‒ Lát Ön kapcsolatot a legújabb kelet-európai események és a Szűzanya 1917-es fatimai ígérete között, hogy Oroszország meg fog térni? Egy asszony közvetlen válasza így hangzott: "Hát ki nem látja ezt?"
Az egyházi és politikai élet neves személyiségei egybehangzóan állítják, hogy ha várták is a jövőben, azokban az években, senki sem láthatta előre a meglepő eseményeket. Nyilván persze ezt a fordulatot csak azok várták epedve, akik a Szűzanya ígéretét ismerték és hittek neki.
A változások 1984. március 25-e után indultak el nagy iramban, amikor II. János Pál pápa minden püspökkel lelki egységben a világot és Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének felajánlotta, ahogyan ezt a Szűzanya kívánta. 
A Szentatya ezt a felajánlást a római Szent Péter téren a fatimai szobor előtt végezte, amelyet kifejezetten emiatt vitt a fatimai püspök Rómába.
1989. május 13-án a fatimai szobrot már a moszkvai Kremlben is fogadták és felállították.
De 1991. október 13-a két szempontból vonul be Fatima történetébe.
Először jött hivatalosan egy orosz katolikus püspök, Tadeusz Kondrusiewicz érsek egy zarándokcsoporttal a Szovjetunióból Fatimába. Ezenkívül először történt műholdas tévéközvetítés a zarándoklat ünnepségeiről Oroszországba.
A tévé- és rádióprogramot Fatimából és Moszkvából közvetítették és mintegy 300 millió nézőt és hallgatót ért el. Valóban, különféle orosz rádióadók és tévéállomások – kivéve az iszlám lakosságnak szóló adókat –, médiaközpontok, más európai adók és 380 kábeltelevízió az USA-ban, majdnem két óra hosszat közvetlen egyenes adásban voltak Fatimával. A 
moszkvai orosz tévének és Portugália nemzeti és katolikus adójának, valamint a Blagovest-nek (Örömhír, egy rádióprogram, mely évek óta napi egyórás katolikus adást is sugároz a Szovjetunióban) közreműködése tette ezt lehetővé.
Az első 15 percben dokumentumbeszámoló volt Fatimáról, ezt követte két pódiumbeszélgetés Moszkvából és Fatimából, közben egy ablakon keresztül a betegek megáldásának, a fatimai búcsúkörmenetnek és az előző esti gyertyás körmenetnek a jeleneteit is felvillantották.
A fatimai püspök egy rövid üzenettel fordult a nézőkhöz:
Századunk folyamán sehol sem szerették annyira Oroszországot, mint Fatimában!
Ezért sehol a világon nem ünneplik annyira Oroszország lelki felszabadulását, és nem mondanak olyan hálás köszönetet Istennek és az ég Királynőjének, a Kazany-i Szűzanyának, mint Fatimában! Az adás előtt egy moszkvai szerkesztő így kiáltott föl: "Ezért a közvetítésért két évvel ezelőtt még fölakasztották volna az embert!"
Tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy tudjuk: milyen sok ember van, aki értünk imádkozott, és az mind a Fatimai Szűzanyának köszönhető – hangzott el egy orosz háziasszony zárószava a fatimai közvetítés után.
A moszkvai tévéadó termében a neves személyiségek között jelen volt P. Werenfried van Straaten, a fatimai üzenet nagy apostola. Komoly, csodálatot keltő fellépése aláhúzta meggyőződését: Oroszország megtérése feltételezi a materialista Nyugat megtérését.
Oroszország valamennyi tévéállomása megismételte ezt a programot november 6-án, a forradalom évfordulójának előestéjén. (FATIMAI LÁTNOKOK c. fatimai folyóirat 1991. 5-6. számából.)
Tadeusz Kondrusiewicz moszkvai érsek 1996-ban és 97-ben két újabb látogatást tett Fatimában, ezúttal is minden alkalommal meglátogatta Lúcia nővért Coimbrá-ban. Amikor a nővér először találkozott a moszkvai érsekkel így sóhajtott fel: "végre valaki, aki Oroszországból jött!"
Kondrusiewicz érsek nyilatkozatának részlete: »Számunkra, katolikusok számára Fatima üzenete a szovjet rezsim idején a remény üzenete volt. Teljes sötétségben éltünk, de amikor értesültünk Szűzanya ígéretéről, hogy „Szeplőtelen Szívem győzni fog és Oroszország megtér”, fénysugár volt ez számunkra! Amikor a politikai vezetők, 1991. december 8-án aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról szóló dokumentumot, bizonyára nem voltak tudatában annak, hogy az a nap Szeplőtelen Fogantatás ünnepe volt.«
Lám, kedves Hallgatóim, így függnek össze egységes egésszé az Istenanya jelenései 1830-tól Fatimáig és még tovább!
