A következőkben, hallgassuk meg Ratzinger bíboros kommentárját, Lúcia nővér III. Titokról szóló leírásához (részletek).
„A kereszt szárai alatt angyalok fogják fel a vértanúk vérét és az Istenhez igyekvő lelkekre öntözik. Krisztus vére és a vértanúk vére a látomásban eggyé válik: a vértanúk vére a kereszt száraiból folyik.
Vértanúságuk összetartozik Krisztus szenvedéseivel, eggyé vált vele. Kiegészítik, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő teste, az Egyház javára (vö. Kol 1,24). Életük Eucharisztia lett, belépett a meghalt búzaszem misztériumába és részesednek annak termékenységében. A vértanúk vére a kereszténység magvetése, mondta Tertullianus. Miként Krisztus halálából, az ő megnyitott oldalából fakadt az Egyház, úgy termékeny a vértanúk halála az egyház további életében.
A riasztóan kezdődő titok tehát a REMÉNY képével fejeződik be: nincs hiábavaló szenvedés, s főként a szenvedő Egyház, a vértanúk Egyháza útmutató az Istent kereső emberek számára. Nemcsak az olyan szenvedők vannak Isten jóságos kezében mint a koldus Lázár, aki igen nagy vigasztalást talált, és titokzatosan Krisztust jelképezi, aki értünk szegény Lázárrá lett, hanem a vértanúk szenvedéséből erő fakad a tisztuláshoz és a megújuláshoz, mert szenvedésük megjeleníti Krisztus szenvedését és a jelenre is kiterjeszti üdvözítő hatását.
A titok három része így harmonikus egészet alkot, melynek a középpontja Isten dicsősége, az Anyaszentegyház dicsérete, valamint a lelkek evilági és túlvilági java. Mindez annak az eredménye, hogy Mária Szeplőtelen Szíve közbenjár Isten Fiának Szentséges Szívénél." – eddig az idézet.
Fontos tudnivaló, hogy Josef Ratzinger, már XVI. Benedek pápaként 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: "Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.” ‒ Nos, minden félelmünk ellenére, biztosak lehetünk a második titok Nagy Ígéretében: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.”