Kedves Hallgatóim! Történeti 
visszatekintésünkkel még 1916-ban járunk. A Béke Angyala a tavaszi jelené-se után a nyári kánikula idején jelentkezett másodszor, amikor a három gyermek a Lúciáék háza mögötti árnyas kútnál játszott – melyet Loca-nak neveznek. Ebéd után hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:– Mit csináltok? Imádkozzatok! Sokat imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve, általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a Mindenható Istennek!– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezte Lúcia.
– Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel Istent megbántják és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én vagyok Portugália őrangyala. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.
Lúcia így beszélte el: az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, s az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatot azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük.
A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét, bár külsőleg semmi különös nem történt. A világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Teljesen átitatódtak Lélekkel.
(Fent és lent a "Loca" a fedett kút, melyből egy fedél felnyitásával lehetett vizet meríteni!)
