És most rátérünk az első angyal-jelenés történetére!
Lúcia visszaemlékezései nyomán, az angyal első jelenése 1916 tavaszán vagy nyarán történt Aljustrel közelében a Cabeço hegyoldal sziklaüregeinél.
A pontos dátum bizonytalan, de a lényeg, hogy a három pásztorgyermek ebédhez készülődött egy verőfényes napon. A nővér beszámolója szerint a következő történt:
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény felkeltette figyelmünket, hiszen szélcsendes idő volt. Ezután kelet felől, bizonyos távolságban a fák fölött vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjúnak látszott. Nagyon meglepődtünk és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, ami-kor már hozzánk ért:
– Ne féljetek, a Béke Angyala vagyok! Imádkozzatok velem!
Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és ő háromszor elmondatva megismételtette velünk:
– Istenem, hiszek tebenned és imádlak Téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatot kérek tőled mindazokért, akik nem hisznek Benned és nem imádnak, nem bíznak Benned és nem szeretnek.
Az imádság után fölkelt és így biztatott minket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően eltűnt.
Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Mint említettem, Ferenc valamennyi jelenést csak látta, de nem hallotta, így az angyal imáját Lúciától és Jácintától tanulta meg.
Ó, Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.
(folyt.)