A bűn és szerzője 4
Sokan nem is veszik észre, hogy életükben mikor és mivel nyitottak szabad utat a gonosz léleknek. Az emberek egyre csak csodálkoznak – sőt Istent vádolják –, amiért környezetükben és családjukban elhatalmasodnak a problémák! Sajnos ez megtörténhet ezoterikus társaságba keveredéssel, jósnő igénybevételével, vagy egy-egy szépnek látszó hamis üzenet elfogadása, lelkes követése stb. által is!
A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).
Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán – mint mondtuk – népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat. 
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' – mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal pedig ,,manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. ... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről....'' (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán – száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' – mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal pedig ,,manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. ... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről....'' (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán – száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye. Fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert. ,,Ha felfedezzük azt, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, akkor megnyugtató világosságot jelenthet ez a felismerés..." (Ez a tisztábban látás) valóban felszabadítja a lelket az, ha felfedezi a dolgok helytelenségének okát, még akkor is, ha ez az ok elég hátborzongató – írja Randell Paine atya, a démonológia értője. Érdekesen szól erről a kérdésről a nagy angol író, G.K. Chesterton: ,,A keresztény embernek igenis hinnie kell a gonosz létezésében és küzdenie kell ellene, mert akkor minden más igazán örömteli és kellemes lesz... A rózsák kétszer olyan pirosak lesznek, hogyha hiszünk a gonosz lelkekben. S az ég kétszer olyan kék...'' Ha megismerjük a betegség okát, joggal örülhetünk a gyógyulásnak, mert fény derült az orvoslás módjára, s általa megmenthetjük az életünket. Ebben a helyzetében az ember még ha beteg is, pirosabbnak látja a rózsát és kékebbnek az eget...
(Antalóczi L., Jelenések, üzenetek és a jövő - Eger 2000, 31-33)
