1.3 §. Mily kegyes és jóságos Mária
Attól tartsunk tán, hogy Mária nem látja nyomorúságunkat, vagy nincs részvéttel irántunk? Nem, ez az eset nem foroghat fenn; mert sokkal jobban ismeri ő hiányainkat, mint mi magunk és felette nagy részvéttel viseltetik irányunkban. »Ki volna a szentek közül nagyobb könyörülettel irántunk ‒ kérdi tőlünk Szent Antonin ‒, mint Mária?« (P. 4. t. 15. c. 2.) Amint nyomorúságot pillant meg, tüstént odasiet, hogy irgalmasan segítséget vigyen. Ezt tanítja Szent Viktorról nevezett Richárd (In Cant. 4. 5.) s ugyanezt megerősíti P. Mendoza is, midőn így kiált fel: »Ó áldott Szűz, bőkezűen osztod irgalmasságodat, ha nyomorúságban látsz bennünket!« (In I. Reg. 4. cap.) A mi jó Anyánk sose fárad bele ezen tisztének gyakorlásába, amiről maga is biztosít bennünket:
»Kezdetben teremtettek engem, és meg nem szűnök a szent hajlékban szolgálatomat tennem«. (Sír 24,14) »Egészen a világ végéig nem fáradok ki ‒ mondja Mária e szövegben Hugó bíboros szerint ‒, hogy az embereket minden nyomorúságukban megsegítsem, könyörögve a bűnösökért, hogy üdvözüljenek és megszabadíttassanak a végső romlástól«.
Suetonius elbeszélése szerint Titus császár olyannyira szívén viselte, hogy kegyességét bizonyítsa azok irányában, akik őt valamire kérték, hogy amikor valamely napon nem volt alkalma jót cselekedni, egészen szomorú volt azt mondogatva, hogy egy napot elvesztett. Titus ezt valószínűleg inkább hiúságában, a mások nagyrabecsülése miatt mondta, mintsem igazi felebaráti szeretetből. Ha azonban lehetséges volna, hogy a mi Királynénk töltene el egy napot anélkül, hogy valakit valamely kegyelemben ne részesíthetett volna, akkor bizonyára Ő beszélne így, éspedig tisztán azért, mert ő ama kívánságtól van áthatva, hogy mindenkivel jót tehessen. »Igen! ‒ mondja Bustisi Szent Bernát ‒ az Ő kegyelmekben részesítő óhaja sokkal nagyobb, mint a mi kívánságunk, hogy azokat tőle elnyerjük; amiért is kezeit mindig telve fogjuk találni irgalommal és kegyelemmel, valahányszor hozzá menekülünk«. (Mar. part. I. Serm. 5. de Nov. M.) 
Rebeka Máriának volt előképe, mert midőn Ábrahám szolgája arra kérte őt, hogy merítsen számára egy kevés vizet, azt felelte, hogy nemcsak őt, hanem tevéit is hajlandó a szükséges vízzel ellátni: »Sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak!« (Ter 24,19) Szent Bernát ennél-fogva a következő szavakat intézi Máriához: »Ó Királynőm! Te irgalmasabb és bőkezűbb vagy, mint Rebeka, s nem elégszel meg azzal, hogy csupán Ábrahám szolgáinak, Isten hű alattvalói előképeinek nyújtsd kegyelmeidet, melyek irgalmasságod kimeríthetetlen bőségéből kiáradnak, hanem részesíted abban a tevéket is, amelyek a bűnösöket jelentik«. (Serm sup. Miss.) Miként Rebeka is többet adott, mint amennyit kértek tőle, úgy Mária is mindig többet nyújt az óhajtottnál. (148-149. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr117969639
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.