Jézusom, bízom Benned!
A kép festésének egy pillanatában felmerült a kérdés, hogy valóban szükséges-e a felirat a képen. Jézus akkor arra emlékeztette Fausztinát, hogy már a kezdetektől úgy kívánta, hogy a képre világosan rá legyen írva: "Jézusom, bízom Benned".
"Átadok az embereknek egy edényt, mellyel az irgalmasság forrásához jöhetnek kegyelmet meríteni. Ez az edény nem más, mint ez a kép a következő felírással: Jézusom, bízom Benned" (Napló, 327).
Nem sokkal ezután Jézus elmagyarázta a látnoknőnek a kép tartalma és az Eucharisztia titka közötti összefüggést: "Az egyik szentmise alatt, melyen az Úr Jézus ki volt helyezve a szentségtartóban, a szentáldozás előtt megpillantottam a Legszentebb Ostyából sugárzó két sugarat, úgy, ahogyan az a képen látható: az egyik piros, a másik halvány. Visszatükröződtek minden nővéren és tanulón, de nem mindegyiken egyformán" (Napló, 336). Többször is volt hasonló látomása.
A "Jézusom, bízom Benned" felirat felhívás a Jézussal folytatandó közvetlen párbeszédre: Ő elébe megy az embernek szeretetével, mely sugarak alakjában van ábrázolva a képen. S az ember egyetlen válasza a bizalom lehet. Hiszen mi mást is ajándékozhatna nyomorúságában az Irgalmasság Királyának, ha nem a bizalmát?
"Mi legyen a kép címe?" − kérdezte Fausztina Jézustól a gyóntatója parancsára. A válasz így hangzott: ,,Az Irgalmasság Királya."
Elkészült a kép. Jézus azt kívánta, hogy minél hamarabb szólhasson minden emberhez a kép által. Mivel azonban a kép nyilvános, templomi tiszteletéhez az érsek engedélye kellett volna, Sopoćko atya a képet ideiglenesen a vilniusi Szent Mihály-templom melletti ciszterci nővérek kolostorának folyosóján helyezte el, ahol rektorként működött. További lépéseket nem tett. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
Folytatása következik!
