Titkári emlékezés
Egy alkalommal kettesben haza felé menet, megkérdeztem Erzsébet nénit a "látomásairól", mert olykor ellentmondást találtam az általa elbeszélt "benső lelki megélések" és a nagyon is "képi", sőt fizikai élményeinek értelmezését illetően. Épp házának az utcai kapujánál álltunk, amikor el kezdett mesélni egy történetet:
"Nézd, fiacskám! Már sokaknak elmondtam, hogy nekem nincsenek látomásaim és lényegében nem is volt soha! Az általam leírt beszélgetések alatt viszont tisztán "látom" illetve érzem az Úr vagy a Szűzanya tekintetét, szomorúságát vagy mosolyát. Most, hogy rákérdeztél elmondom, hogy egyszer, amikor épp hazaérkeztem, pontosan itt a házunk kapuja előtt történt velem egy a kérdésedre való jó példa. Váratlanul az Úr Jézus jelenlétét éreztem magam mellett. Nem láttam Őt mégis éreztem, hogy a vállamra tette kezét, gyengéden, de határozottan és csak ezt mondta: „Kislányom, tarts ki Mellettem és szenvedj Velem!” Ekkor olyan hatalmas kegyelmet éreztetett bensőmben, hogy majd kiugrott a szívem. Ebből tudhattam, hogy Ő az, és valami nagy dolgot kíván velem közölni. Mindez azonban csak néhány pillanatig tartott. Amikor beléptem a lakásba, azonnal eloszlottak bensőm érzései, de az a lelki erő, melyet létrehozott bennem, izzó szeretettel és buzgalommal töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja iránt. Ekkor átéreztem, hogy milyen kiszolgáltatott semmi lennék a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmei nélkül. Fiacskám te is boldog lehetsz, mert téged is megérintett ez a kegyelem és végtelenül sajnálom azokat, akik még nélkülözik ezt a többletkegyelmet. Most figyelj! Elborzaszt és most is kiráz a hideg átéreznem azt, hogy mi lenne az emberiséggel a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kiáradása nélkül! Már van vagy 15 éve, hogy egy borzalmas megrázkódtatást éltem át egész testemben. Testi-lelki erőmet szinte elvesztettem amikor a Szűzanya éreznem engedte azt a kárhozat-veszélyű borzalmat, iszonyatot és félelmet, amit azok az emberek fognak átérezni akik nem erősítették meg magukat szentségi kegyelmekkel. Még soha nem éreztem ilyen iszonyatos félelmet! És tudod, akkor váratlanul megszólalt lelkemben a Szűzanya: „Leányom, ez a borzalmas megrázkódtatás amit éreztél, Szívem Szeretetlángja kiáradásakor fog bekövetkezni, mely a világot megrázza, de a kegyelem állapotában lévőknek nem kell félniük!" Amikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbement nagyon rosszul lettem, ez több órán át tartott. Lelkemben olyan különös dolgokat láttam és éreztem, melyeket azonban nem tudok szóban kifejezni. Alig vártam, hogy még aznap magamhoz vegyem az Úr Szent Testét!
Nos, titkár testvér, ez jutott eszembe itt a kapunál, ám te azt kérdezted, hogyan láthatom azt, ami valójában csak a bensőmben zajlik. Hát majd a teológusok kitalálják, hogy miként van ez, én ennél jobban nem tudom megmagyarázni! Az akkori esetben, amikor átéreztem a Szeretetláng erősítő kegyelmi hatását, akkor este hiába tértem nyugovóra, nem jött álom a szememre. A fejemben rettentő zúgás támadt és szirénaszerű, vészjósló hang sivított a bensőmben. Szinte láttam, hogy rettentő füst kezdett gomolyogni a szobában, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között egy hatalmas alak jelenlétét éreztem. Mondom, nem láttam hogyan nézett ki, mégis tökéletesen megjelent a lelkivilágomban a képe és éreztem, hogy a sátán volt. Észbontóan üvöltött tehetetlenségében, mert nem tudta mit kéne tennie, mivel megtapasztalta, hogy minden eszköze sorra csődöt mond. De ez csak néhány percig tartott és utána az Isten kegyelme annak tudatát erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni és a lelkek tömegét megmenteni a kárhozattól! Ez a látvány – ami valójában nem az volt –, annyira kimerített, hogy alig tudtam szabadulni a hatásától. Másnap fiacskám, amint kiléptem a kapun, ott, ahol előző este az Úr jelenlétét éreztem, térdre ereszkedtem a frissen esett hóban az árok partján és tudod..., hát szent ez az utca, amelyet az Úr jelenlétével megtisztelt. Ennyit mondhatok az én tapasztalásaimról". (vö II/74-76; 93-94) Begyik Tibor (Minden publikáció és hivatkozás csak a forrás megemlítésével!)
