Titkári emlékezés
Erzsébet asszony elbeszélései során többször is említést tett egy "csodálatos illatról", mellyel gyermekkorában, de később is találkozott. Ezt az átható, finom illatot – mint elmondta –, később a szagosbükköny mezei vadvirágéval azonosította.
Idézet a Lelki Naplóból: "A meghozott áldozat, melyet elfogadsz, bőséges gyümölcsöt terem, mert a kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás. Te csak tedd meg kérésemet. Szedd meg magad Istenségem és Emberségem kincseivel. Nekem meg gondom lesz arra, hogy az Én illatom terjengjen körülötted, mely által Hozzám jönnek azok a lelkek, kiknek megadom az áldozataid árán megszerzett gyümölcs isteni élvezetét, hogy ők is áldják szent Nevemet, miként te.” (III/157)
