Szemelvények a Lelki Naplóból -- 1965. V. 30.
A Szűzanya szólt:
„Kislányom, írd le, amit most mondok, megkülönböztetett betűkkel. Halálod után neked Mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.”
Nagyon meglepődtem ezeken a szavakon, hisz a Szűzanya ezt már máskor is közölte velem. De most, hogy ismételten leíratta, nagyon kihangsúlyozta, hogy az égben sem fogok tétlenkedni, mert lelkesedésem, a lelkek megmentéséért folytatott áldozat az égben is folytatódik.
1965. VI. 4
Nagyon érdekes dolog történt, vagyis inkább úgy kell írnom, hogy amint éppen kis lakásomba mentem este, útközben a sátán keserves nyögését és szemrehányását kellett hallanom. Elpanaszolta nekem, hogy ő már nagyon régen gyanította azt, hogy személyemmel kapcsolatban neki nagyon nagy baja keletkezik. Azért is igyekezett ez időtől kezdve engem állandóan szemmel tartani, és tovább panaszkodott, hogy mégis csak sikerült kiszabadulnom mindig karmai közül, pedig ő minden eszközt latba vetett, és mégis a vesztes fél lett.
Amint kis szobámig elértem, mely a kert végében van, velem jött, vagyis csak tapogatózott, mert mint világtalan, tehetetlen a közelemben. Már azelőtt is éreztem világtalanságát és tehetetlenségét, de volt idő, amikor éreznem kellett gyűlölettől villogó és bosszútól szikrázó szemeit, melyek akkor még félelemmel töltötték el egész lényemet.
