3.2 §. Mennyire szeret bennünket Mária
Vegyük tehát szemügyre az okokat, melyek Máriát arra indít-ják, hogy bennünket oly nagyon szeressen. Az első ok a Szűzanya emberek iránti szeretetének, a nagy szeretete Isten iránt. Isten és ember iránti szeretetét Szent János szerint egy parancs foglalja magában: »Az a parancsunk van pedig Istentől, hogy aki szereti Istent, szeresse felebarátját is« (1Jn 4,21), úgyhogy bármelyik is növekedjék bennünk, a másik is ugyanoly arányban gyarapszik.
Milyen sokat tettek embertársai-kért a szentek, akik Istent szeret-ték! Ebben egyesek annyira mentek, hogy szabadságukat, sőt életüket is odaadták felebarátjuk javáért. Olvassuk Xavéri Szent Ferencről, aki azért, hogy Isten megismerésére vezesse a lelkeket Indiában, a legveszélyesebb hegyeket mászta meg, kitéve magát ezer veszélynek. Tekintsünk Szalézi Szent Ferencre, aki a Chablais-i tévhitűek megtérítéséért több alkalommal egy jéggel borított pallón kelt át a folyón, amelyen ‒ hogy le ne csússzék ‒ kézzel-lábbal kellett kapaszkodnia. Mindezt azért, hogy a túlparton a nyakas eretnekeknek prédikálhasson és Szentmisét mutasson be. De szeretetpélda lehet számunkra Szent Paulin is, aki önmagát adta el rabszolgának, hogy egy szegény özvegy fia szabadságát kieszközölje.
Ily nagy dolgokat vittek véghez a szentek felebaráti szeretetből, mivel benső szeretet éltette őket Isten iránt. De ezek után is lehet-e még kérdés: vajon ki szerette jobban Istent Máriánál? Márpedig Ő, Istent életének első pillanatától fogva jobban szerette, mint valamennyi szent és angyal! (23-24. oldal) (Kép: Szalézi Szent Ferenc)