HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: -------------------------- http://prochristo.blogspot.com http://mariaszazada.hu http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://www.pazmaneum.com http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) A LORETÓI SZENT HÁZ TÖRTÉNETE 7. rész.
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) NAPI GONDOLAT
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:06) KÉT FELHÍVÁS!
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:05) ANNAK ÖRÜLJETEK, HOGY NEVETEK FEL VAN ÍRVA A MENNYBEN videó 3 perc 20 mp
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:04) HITVALLÁS
A PROTESTÁNS „CÁFOLATOK” 
 
      E tanulmány nagyobb része már a Magyar Kultúrában megjelent és így protestánsaink illetékes és hozzáértő tényezői is olvashatták és olvasták. Hogy mit válaszoltak rá, bizonyára érdekli az olvasót, hiszen minden igazságszerető emberben élénken él az „Audiatur et altera pars” elve és ha az egyik felet meghallgatta, a másik szavát is hallani akarja. 
Az „altera pars ” ebben az esetben ideges gyorsasággal és túlnagy számmal jelentkezett még a csonkaország határain túlról, sőt messze idegen országokból is. Amit azonban válaszoltak, az a protestantizmus oly szellemi szegénységére vall, hogy egyenesen siralmas. 
      A kritikák tartalmilag három csoportba oszthatók: először az ellenem szórt gyalázkodásokra, másodszor a rosszhiszemű ferdítésekre és harmadszor a tárgyhoz való tényleges hozzászólásokra. 
Legkevesebb a legutóbbi, sőt egyetlen egyet, Sólyom Jenőét kivéve, minden egyes tudomásomra jutott kritika kizárólag a gyalázkodásokra, vagy ferdítésekre szorítkozik s a dologhoz való hozzászólást meg sem kísérli. Azonban Sólyom Jenő tárgyi hozzászólása is oly gyönge, hogy ő maga is kénytelen megállapítani, hogy „a történettudomány nevében nincs mondani valója” és hogy „a cáfolatot mellőzi”, vagy is bírálatát ő ma ga sem tekinti a tárgyhoz való hozzászólásnak. Tanulmányomra tehát tulaj donképen nem is kaptam mást válaszul, mint csak gyalázkodást és csak sértegetést. 
 
A GYALÁZKODÁSOK 
 
      Mindenkinek, a protestáns olvasónak is, el kell ismernie, hogy ez a mű történelmi adatok alapján érvelő mű. Nincs egyetlen egy állítása, mely az adatok tömegére ne támaszkodnék s nincs egyetlen egy Lutherra vonatkozó adata, melynek történelmi kútfője pontosan megjelölve ne volna. A felekezeti sajtó egy szót sem szól a történelmi adatokhoz, hanem helyette (például a Szlovenszkóban megjelenő Evangélikus Lap [1935. novembe 15-i szám]) szememre hányja, hogy „a sorsot üstökénél fogva cibálom”, „csak kellemetlenkedni akarok”. Megállapítja, hogy nekem csak egy célom van, a siker s hogy az ilyen csak sikerre pályázó emberek a leggyávábbak, mert „félnek Luther arcába, hitébe, küldetésébe és az őt küldő Gondviselés szentségébe nézni, mert attól remegnek, hogy ez a fényes égi tükör önön rútságukat, korlátoltságukat és bűnszépítő vétküket is a fejükhöz veri. ” (De hiszen nekem éppen az a bűnöm, hogy igenis bele mertem nézni „Luther arcába, hitébe, küldetésébe”, ellenben ellenfeleim nyilván nem merik ezt megtenni, mert érveimet még csak vizsgálat alá venni, de még lenyomtatni s így olvasóikkal közölni sem merészelik.) 
      Kioktatnak, hogy a történelem megértéséhez is idegek kellenek, nekem azonban „nincsenek idegeim”. Olyan ember vagyok, „aki az Istent nem érti, útjait nem látja, céljait nem bírja fölfogni. Vak ember.” Szerintük én „azt hiszem, hogy minden érzéki gyönyör és bűbáj között a legmagasabbrendű élvezet a máglyahalál(?). Pezenhoffer történelemből szekundát érdemel”. (Micsoda elmésen és logikusan van megokolva ez a „szekunda!”) 
     Tanulmányom „epikai költemény”, melynek „egyetlen érvére sem jár válasz ” (no ez aztán nagyszerű cáfolat!). „Mivel célom nem a történelmi igazság kiderítése és a szavak nálam nem mások, mint vágyak eltakarni az igazi gondolataimat, komolyan nem vehetjük.” (Ez a legkényelmesebb.) „Tökéletesen boldog vagyok, ha az igazság nyakát kitekertem.” „Ilyen mentalitás kriptában terem, ahol a halottak fölkelnek és még egyszer összeverekednek.” (!) Sajátságos, hogy mindezek ellenére is „sikerprimadonnának” nevez ugyané cikk és e sok lekicsinylés után végül mégis csak azt írja, hogy „lehet, hogy Pezenhoffer ilyen irányú működése  végre is meghozza az áhított sikert”, de azzal vigasztalja magát, hogy „a megcsúfolt igazság mindig több, mint a vágyva vágyott siker.” 
      Csak azt nem értem, hogy történelemből megérdemelt szekundával, olyan érvekkel, melyeket komolyan nem is lehet venni s melyek oly gyengék, hogy „nem is jár rájuk válasz”, „ilyen kancsal szemekkel”, ilyen „vézna lélektani tudással”, „az igazság nyakának ilyen vakmerő kitekerésével”, ilyen „gyenge idegekkel”, ilyen  gyávasággal, hogy lehet valaki mégis „sikerprimadonna”? 
A felvidéki „Evangélikus Lap” vezércikke anélkül, hogy történelmi adataimnak cáfolatába bocsátkozni akár csak meg is kísérelné, mondókáját így fejezi be: „Hogy el ne felejtsük Pazenhoffer úr: Luther az Isten ijjából kilőtt fényes nyílvessző, a reformáció pedig az élő Isten telitalálata volt. Önnek nem velünk van baja, hanem a történelmet alakító személyes Istennel.” És az Evangélikus Lap — úgy látszik — azt gondolja, hogy ezzel a nagyhangú mondásával el is intézte azokat a tőlem okmányokkal bizonyított történeti tényeket, melyek mindennek épp ellenkezőjét teszik kétségtelenné s azt hiszi, hogy én megrémülten talán rögtön abba is hagyom „a történelmet alakító személyes Istennel” való gonosz dacolásomat. A legbámulatosabb azonban, hogy protestánsaink e „cáfolattal” meg voltak elégedve, sőt a Budapesten megjelenő Evangélikus Családi Lapnak úgy megtetszett e vezércikk „fölényes és erőteljes” „kitanítása”, hogy külön cikket ír róla és egyes „sikerültebb” részeivei (például a kriptában összeverekedő halottakkal) a csonkaországi lutheránusokat is meggyönyörködteti. 
      Vajon a protestantizmus védői még azt sem tudják felfogni, hogy tudományos adatokra csupán gyalázkodásokkal vagy nagyhangú szólamokkal válaszolni szellemi szegénység jele, melyet szégyellni és titkolni kell és szokás, nem pedig dicsekedni vele? Vagy talán ők maguk is nagyon jól tudják, hogy érvekkel nem lehet az ő „igazukat” védeni? 
      Hogy ez a rosszhiszeműségig menő gyalázkodás mennyire általános cikkemmel kapcsolatban a felekezeti sajtóban, mutatja, hogy még legkomolyabb bírálóm, Sólyom Jen ő, is többek közt így szól: „Őszinte szánakozással kell gondolnunk magára a szerzőre; logikai bukfencei, szertelen véleményei, pokoli gyötrelmet árulnak el (!); lehetetlen megtagadnunk tőle az evangéliom vigasztalását.” (!) 
      Azok előtt, akik tanulmányomat olvasták, még ha protestánsok is az illetők, azt hiszem, az ellenmondás legkisebb veszélye nélkül jelenthetem ki, hogy tanulmányom maga a megtestesült fölény, az igazság tudatából merített biztonság, optimizmus, bonómia, sőt humor. Hogy maga Sólyom is ilyennek találta, bizonyítja, hogy még azt is kifogásolja, hogy mért nem közölnek belőle hosszabb részeket egyszerre (pedig hosszabbakat már igazán nem közölhettek volna) s ezt a következőképen okolja meg: „A cikk a harmadik számban sem fejeződött be, valószínűleg azért, hogy minél több számot vegyenek meg az érdeklődők a Magyar Kultúrából.” Sólyom tehát azt hitte, hogy az érdeklődők csak az én cikkem miatt vették a Magyar Kultúrát vagy legalább is az én cikkem miatt sokkal többen vettek belőle, mint máskor. Hogy lehet már most e két állítást összeegyeztetni? Hiszen „pokoli gyötrelmeket” szenvedő lelkibeteg „logikai bukfencekkel” tele alkotásától menekülni szoktak az olvasók, nem pedig a folyóiratot ennek a kedvéért megvenni. 
      Mikor cikksorozatunknak a Hesseni Fülöp kettősházasságáról szóló része a Magyar Kultúrában megjelent — ez volt egyébként az a fentebb jelzett negyedik szám, melyet, mint láttuk, Sólyom Jenő oly türelmetlenül várt — a magyar protestantizmusnak nem volt más „cáfolata,” minthogy Sólyom Jenőnek „Pezenhoffer cikkéhez ” című cikksorozata végéhez csillag alatt a következő megjegyzést fűzték: „Lapzártakor érkezett kezünkhöz Pezenhoffer cikkének befejezése. Ezt sem lehet máskép magyarázni, mint hogy írója türelmetlenkedve sürgeti a katolikus vallással már kacérkodó protestánsokat az áttérésre. Nyilvánvaló, hogy gyalázkodással (!) akarja célját elérni és ezzel le is leplezi magát. Krisztus nem ezt rendelte apostolainak eszközül, hanem az evangéliom hirdetését. Hiába gúnyolja Pezenhoffer az evangéliumot (?), egyházunk rendületlenül ragaszkodik szolgálatához, Krisztus missziói parancsához.” Pont. Vége! 
      Ez és csupán ez a cáfolat arra a történelmi adatokkal agyontámogatott borzalmas vádra, melyet Hesseni Fülöppel kapcsolatban Lutherről felhoztam. Egyszerűen azt merészelik rólam állítani, hogy „gyalázkodással akarom célomat elérni” és így ellenem lázítják olvasóikat, de természetesen „gyalázkodásom” tárgyát nem tudják megcáfolni, de azt sem merik mondani, hogy nem igaz, sőt leközölni se bátorkodnak, úgyhogy a felekezeti olvasók nem is sejtik, miről van itt szó és mi az, amivel én „gúnyolom az evangéliumot”. 
      Én történelmi adatokkal bebizonyítom, hogy a reformáció alapítója és főképviselője egy nagyúrnak, azért mert nagy úr volt, titokban, de csak titokban megengedte, hogy egyszerre két felesége legyen, ezért ismételten ajándékot fogad el tőle s mikor a dolog kitudódik, eltagadja és rákényszeríti, hogy ő is tagadja el. És erre felekezeti részről nem merik azt felelni, hogy a vád nem igaz, hanem „cáfolatul” ezt mondják: Hiába gúnyolja ön az evangéliumot, mi rendületlenül ragaszkodunk szolgálatához. A történeti tényből én azt a következtetést vontam le, hogy ezek után nem maradhat tovább protestáns az, aki vallásában csakugyan vallást lát és tőle lelke üdvösségét várja. A cáfolat: Hiába gúnyolja ön az evangéliumot, mi rendületlenül ragaszkodunk szolgálatához, Krisztus missziói parancsához s „pokoli gyötrelmei” közepette önt is szeretettel részesítjük „az evangélium vigaszában”. Én pedig most az olvasóra bízom, nem baj, ha protestáns is ez az olvasó, hogy döntse el, jóhiszeműek-e ezek az emberek, vagyis hogy ők maguk legalább meg vannak-e győződve annak igazságáról, amit mondanak vagy írnak. 
      „Lapzártakor” jutott kezükhöz cikkem kérdéses része — hozzák fel mentségükre — s ezért nem tudnak érdemesebb cáfolatába bocsátkozni. Ez a legkisebb baj lenne — felelem. Emiatt megcáfolhatták volna, ha tudták volna — a következő számban! De persze ott még jobban hallgattak róla. Egyébként a „lapzártára” való hivatkozás is ürügy csupán és szintén rosszhiszemű, mert az én cikksorozatomnak kérdéses része a Magyar Kultúra 1935. december 5-i számában jelent meg, e kiváló „cáfolat” pedig az Evangélikus Családi Lap 1936. január 1-i számában, s az Evangélikus Családi Lapnak előtte 1935. december 10-én is, meg december 20-án is jelent meg egy-egy száma. Hogy tehát a Magyar Kultúra december 5-i számát lapzártakor kapták, talán írhattak  volna december 10-i, de nem január 14-i, tehát utána a harmadik (!) számukban. De még arra sem lehet gondolni, hogy későn került a kezükbe, mert éppen december 10-i számukban írták, hogy „a cikk a harmadik számban sem fejeződött be”, tehát már ekkor türelmetlenül várták a negyedik számot, mely pedig éppen Hesseni Fülöp esetét tartalmazta, mely azonban előbb megjelent (dec. 5.), mint az ő ideges sürgetésük (dec. 10.). A lapzárta tehát tisztán ürügy!
Mondva vagyon, ne csináltass magadnak faragott képet!
johanne_okolampad_suisse_032.jpgluther_3.jpg
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr1005101490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása