A hitetlen ember épp úgy szenved, csak nincs semmi értelme
Howard Storm 1946-ban született Massachusetts államban (USA). Művészeti előadó a Northern University Kentucky professzoraként. Saját bevallása szerint kétszeresen is ateista volt, egyfelől, mint önző, erős dohányos, ivós és kellemetlen ember. Másfelől tanárként mindenkivel szembeszállt, aki az istenről, vallásról akart vele beszélni. Egy szerzetesnő hallgatóját külön figyelmeztette, hogy eszébe ne jusson a hitet emlegetni.
Ateista lévén, abszolút mértékben meg volt győződve, hogy a halál az emberi lét végét jelenti. Hitetlensége azonban egycsapásra véget ért, miután 1985-ben a Párizsban töltött szabadsága alatt súlyos betegségen esett át, és átélte a klinikai halált.
A nagy szembesülés
1985 nyarán Howard Storm professzor a feleségével és a diákjaival Európában járt, ahol útjuk utolsó állomásaként a párizsi Georges Pompidou Központot látogatták meg. Másnap reggel Howard Storm átható fájdalmat érzett a gyomrában, mintha haslövés érte volna. Annyira szenvedett, hogy szó szerint üvöltött a fájdalomtól. A mentőorvos megállapította, hogy valószínűleg patkóbél sérülése van. Fájdalmai enyhítésére morfiuminjekciót kapott, és műtétre beszállították a kórházba.
A röntgenfelvételek igazolták, hogy a patkóbélen hatalmas repedés van, amit valószínűleg egy fekély okozott. Sürgős műtétre volt szüksége. Miközben Storm a műtétre várakozott, nem csak a morfium hatása kezdett csökkenni, hanem egyre inkább tudatosult benne, hogy elérkeztek életének utolsó pillanatai. Kétségbeesetten könyörgött a kórház személyzetének, hogy segítsenek rajta, de rosszkor volt rossz helyen, mert sok orvos szabadságon volt és a műtétet másnapra halasztották. Az elviselhetetlen fájdalom miatt, még a percek óráknak tűntek a számára és úgy érezte, hogy a reggelt már nem éli meg. Kétségbe ejtette a személyzet érdektelensége. Féltette az életét és azon aggódott, ha ő meghal, mi lesz a feleségével, a két gyerekkel, a képeivel, házával, a kertjével és mindenével amit szeretett.
A halál gondolata végtelenül megrémisztette, hiszen csak 38 éves volt, sikeres tanárként és művészként. Mindenáron élni akart, de szembesülnie kellett az emberi közömbösséggel, mely az életébe kerülhet. Az ereje közben egyre csak fogyott és már a levegővétel is nehezére esett. Alig tudta felemelni a fejét vagy bármit mondani. Könnyeivel küzdve búcsúzott el a feleségétől, kimondva azt amit ritkán tett, hogy mennyire szereti. A felesége megölelte őt, és sírva megcsókolta.
Howard Storm professzor meg volt győződve arról, hogy a halál az emberi tudatnak és létezésnek a végét jelenti. Nem hitt Isten létezésében, még kevésbé a mennyben, a tisztítótűzben vagy a pokolban, így aztán semmi reménye nem volt. A kétségbeeséshez azonban nem kell hit. Forrás:
