Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért
Ezotéria – Reinkarnáció
Sokkal jobban hittem én a Merkúrban, Vénuszban, és a többi égitestben, mint az Úristenben. A kabalák fontosabbak voltak nekem, mint az Isten.
Rajongtam az asztrológiáért és a csillagjóslásért, és mindenhol arról meséltem, milyen pozitívan befolyásolták az életemet a csillagok. Az asztrológia olyan kis repedést jelent lelki életünkben, aminek először nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Amikor viszont észrevesszük, hogy milyen csalás, és a démonoktól származik, gyakran már túl késő megszabadulni tőle. Elkezdtem a világ szellemének divatos áramlatait követni. Minden tan, még ha beteg agytól is származott, érdekesebb volt számomra, mint az Úr örömhíre. Minden divatosabb volt, mint a Szentírás és a katolikus egyház sok évszázados tanítása. Kezdtem abban hinni, hogy ha valaki meghal, egy másik emberben folytatódik az élete. Az újraszületés, a reinkarnáció tanai számomra nagyon alkalmasak voltak arra, hogy hit- és lélek nélküli életemet kitöltsék. Az Alkotó iránti hála idegen volt számomra. Egyáltalán nem gondoltam rá.
A kegyelem szót kitöröltem a szótáramból - számomra idegen szó lett, teljesen elfelejtettem az értelmét. Az életvitelemhez nem is volt rá szükségem. Gyakorlatilag nem volt jelentősége. Nem voltam már tudatában annak, hogy az Úr nagy árat fizetett értem, és hogy engem is drága vére árán váltott meg.
Mindez a tíz parancsolat vizsgán az égi hang szavainak és kérdéseinek segítségével vált világossá számomra. Most már egészen tisztán láttam. Leesett a szememről a hályog. Vizsgáztattak, és tudni akarták, mit tudok a tíz parancsolatról. Úgy találták, hogy csak beképzeltem magamnak azt, hogy tiszteltem az Úristent, és szerettem Őt. Saját szavaimmal semmisítettek meg. Mit jelent ez számomra? Egyszerűen az ördögé leszek? A pokolba visznek?
Egyszer egy kedves hölgy jött el a fogorvosi rendelőmbe azzal a szándékkal, hogy kifüstölje a helyiségeket, szerencsét hozó olajokkal belocsolja, és szerencsétlenséget elűző ceremóniát rendezzen. Azt mondtam, hogy ilyen humbugban nem hiszek. Azért csak csinálja, ki tudja. Ha nem árt, még jó lehet valamire.
Parázsló növényekkel befüstölte a helyiségeket, varázsigéket mormolt, szétlocsolta a folyadékot, hogy szerencsét és jó közérzetet hozzon a rendelőmbe. Ezzel hozzájárultam, hogy ez a primitív boszorkányság, a tudásommal ellentétes babona nagyobb jelentőséget és befolyást kapjon, mint az Úr és az Ő örömhíre. A rendelőmben, egy sarokban, eldugva, hogy a páciensek ne lássák, az Aloé Vera húsos levelét tartottam, mert azt mondták róla, hogy elűzi a rossz energiákat.
Azért számolok be nektek ezekről a dolgokról, hogy lássátok, milyen tévutakon jártam, milyen üresség töltötte be az életemet a valódi tanítás helyett. Szégyen ez, még ma is szégyellem magam emiatt. De sajnos ilyen volt az akkori életem.
Aztán folytatták tovább az életem értékelését a tízparancsolat alapján. Pontosan megmutatták nekem, hogyan viselkedtem felebarátaimmal. Milyen gyakran mondtam az Úrnak, hogy szeretem Őt, mielőtt elfordultam tőle. Mielőtt az ateizmus tévútjára tértem, és tévtanokat kezdtem követni, gyakran mondtam:
„Uram, Istenem, szeretlek!”
