(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)
Könnyű elgondolni, micsoda lángoló szent haragot és Istenért égő buzgóságot váltott ki (lázadó angyalok) káromló vakmerősége a hű angyalokban. Ki meri kisajátítani Isten fölségét? Kicsoda olyan, mint az Isten (héber nyelven: mí khá él = Mihály)? harsogott föl a szent harci jelszó, és „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai is harcoltak, de nem diadalmaskodtak és helyük nem volt többé az égben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot.” (Jel 12,7-9).
Szent Mihály ezt a szerepet viszi az üdvtörténetben is: mindig Isten igazának elszánt és diadalmas harcosa, és ezáltal a választottak számára Isten kegyelmének útkészítője; a bűnnek és vezérének, a sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője. Valahányszor megjelenik, mindig a bűnt sújtó isteni szent fölségnek és egyben a bűnbocsátó isteni irgalomnak hírnöke (angyal görög szó = küldött) és közvetítője.
Mikor teljesedőben van az ószövetség nagy jövendölése, mikor a zsidóságnak ki kell szabadulni a babiloni fogságból, ill. Isten népének a bűnből, a világ hatalmai ellene szegülnek Isten irgalmának. „És íme Mihály, egyike az első fejedelmeknek, segítségemre jött” (Dán 10,13). Mihály a választott népnek, s az ő szellemi örökösének, az Egyháznak védő angyala: „Mihály a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért helyt áll” (Dán 13,1).
Ennek nagy bizonyságát adta már akkor, mikor Mihály főangyal az ördöggel tusakodva Mózes teste fölött viaskodott - megakadályozva, hogy a sátán Mózes holttestének helyét fölfedje a zsidóknak és ezzel végzetes bálványimádásra csábítsa őket. Itt is Isten kizárólagos dicsőségének buzgósága vezette. A sátán Istentől el akarta terelni a zsidókat, a nagy Mózest akarta istenükké tenni. Mihály közbelépett: Kicsoda olyan, mint az Isten! Ki mer Isten mellé idegen isteneket állítani?
És ezt a szent harcot folytatja végig a történelmen, mint Isten lovagjainak láthatatlan égi vezére, egészen az utolsó döntő nagy harcig, melyet a Jelenések könyve ír le a 12. fejezetben, melyben az első nagy szellemcsatához hasonló módon újra legyőzi a sátánt, – már most nem mint a lázadó angyalok vezérét, hanem mint az istenellenes történelmi hatalmak szervezőjét, és letaszítja a történelem színpadáról. Isten engedi a szellemek próbáját és harcát végigmenni minden időn és minden nemzedéken, de végre is az ő Krisztusa győz az egész vonalon. Ennek a szent háborúnak vezére és első vitéz lovagja Szent Mihály.
