(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)
Az angyaloknak nincsenek szüleik és rokonaik; nincs születésük és haláluk, nincsenek viszontagságaik és háborúságaik. Mégis van történetük! Sőt, minden angyalnak három története is van: az egyik egyéni sorsukról szól; egy másik üdvtörténeti szerepüket beszéli el, egy harmadik pedig az őket tisztelő emberek lelkébe és szívébe rajzolódik. Minden angyalnak megvan mind a három története; de a másodikat és harmadikat kevesen ismerjük. Legtöbbet Szent Mihályról tudunk, és ha ő így közelebb kerül hozzánk, rajta keresztül megtudjuk sejteni és szeretni azok életét is, akiket hálás és szerető áhítatunk csak a Mindenszentek litániájában fog egybe: Mindnyájan szent angyalok és főangyalok, könyörögjetek érettünk!
Minden angyal története ott kezdődik a teremtéssel, amikor Isten megvetette a föld alapjait és letette sarkköveit, miközben együttesen dicsérték őt a hajnali csillagok, és ujjongtak Isten fiai mindnyájan” (Jób 38,4-7). Az angyalok Isten legjelesebb teremtményei voltak. A legkiválóbb művésznek is lehanyatlik a vésője, elhalványulnak színei, mikor csak némi sejtelmet kellene adni arról a fölséges szépségről, erőről, értelemről, tisztaságról, szentségről, izzó Isten-szeretetről és égő buzgóságról, mely a legkisebbről is sugárzott. S Mihály az elsők között volt! Sőt „égi seregek fejedelme”. Meg is mutatta nyomban, hogy igazán fejedelem, az Angyalok Fejedelme.
Az angyalok egyéni sorsa ugyanis öt fordulón keresztül teljesedik. Az első a teremtésük, a második a kegyelembe való öltözésük, a harmadik a próba, a negyedik a helytállás a jóknál, a bukás a lázadóknál, az ötödik a jók örök boldogsága, a bukottak örök kárhozata. A próba Isten örök gondviselő bölcsességének titka. Az aranyat tűzben kell próbálni, az eszes teremtményt az engedelmességben és hódolatban. Akkor mutatja meg az eszes teremtmény, akár angyal, akár ember, hogy megérdemli Isten barátságát, a kegyelmet és az örök boldogságot, ha nehéz körülmények között hűnek bizonyul. Az angyalok egy része nem állta ki a próbát. Fejükbe szállt éppen az, aminek hálás hódolatra kellett volna indítani őket: kiválóságuk, eszük és erejük. Megejtette őket az a kísértés, mely a nagy tehetségű embereket, sőt egész korokat is annyiszor környékez: nem akarnak Istenre szorulni, tőle és az Ő kegyétől függeni, hanem úgy gondolják, hogy a maguk erejéből, a maguk esze szerint megalkotják a maguk világát, lesznek a maguk istene, sőt kisebb szellemeknek is ők lesznek az istene. A paradicsomi kísértő ezzel csábította az embert, amiben ő annak idején elbukott: „olyanok lesztek, mint az Isten”, s még az Úr Krisztust is így biztatta: az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem!
