A New Age és a katolikus hit
Azt el lehet ismerni, hogy az un. "New Age vallásosság" valamiképpen az emberi természet jogos spirituális igényére válaszol, ugyanakkor ki kell mondani, hogy ezt a keresztény kinyilatkoztatással szembeálló módon teszi. – És ez a lényeg!
A New Age "szellemisége", különösen a nyugati kultúrában vált vonzóvá, mint „az alternatív” út a spiritualitásban.
Egyfelől igen népszerűek lettek a lelki elmélyülés, a "meditáció" új formái, melyek sajnos, még katolikusok körében, a lelkigyakorlatos házakban, szemináriumokban vagy szerzetesi növendékházakban is gyakorlattá váltak. (!) Sajnos ez, minden kezdeti pozitív tünete ellenére súlyos félresiklást okozhat a lelkek benső krisztusi útján!
Tény, hogy egyre nagyobb a nosztalgia és a kíváncsiság a régi korok bölcsessége és rítusai iránt, és többek között ezért talál érdeklődésre megdöbbentő arányokban az ezoterika és a gnoszticizmus (többlettudás vélelme), vagy más ókori népek vallásai, akár a magyarság kereszténység előtti ősvallása is.
A régi és keleti vallásokról szóló könyvek és tanfolyamok jól jövedelmező vállalkozássá lettek, és kereskedelmi célból gyakran kapják meg a New Age jelzőt, amellett, hogy a kapcsolat ezekkel a vallásokkal nem mindig világos, sőt még tagadják is.
II. János Pál pápa int minket, hogy nem áltathatjuk magunkat azzal, miszerint (a fent említett ismeretek) a keresztény vallás megújulását hozzák magukkal. A "teljesebb" megismerés vélelme ugyanis fokozatosan elferdíti Isten Igéjét, és olyan szavakkal helyettesíti, amelyek csupán az ember sajátjai.
Mindazáltal, nem lehet alábecsülni a New Age vallásosság népszerűségét, mely kihívás az egyház számára. Amikor valakiben meggyöngül a keresztény hit tartalmának megértése, akkor esetleg tévesen arra a nézetre helyezkedik, hogy a keresztény vallás nem képes mély lelkiség inspirálására, és másutt kezd el keresni.
Az emberek úgy érzik, hogy a keresztény vallás nem adja meg nekik azt (amit nem is igyekeztek megismerni), vagy nem is tudják, hogy a krisztusi tanítás alapja, a szeretet és boldogság egyetlen lehetséges forrása! Tehát, épp azt keresik máshol, ami épp (vagy kizárólag) a keresztény hitéletben található meg, a mélyebb lelkiség, ami megérinti a szívüket, ami értelmessé teheti zavaros és sokszor elidegenítő világunkat.
Ha az egyház nem akarja, hogy azzal vádolják: "süket fülekre találnak nála az emberek vágyai", akkor két dolgot kell tennie: a legmélyebb gyökerekből kell táplálkoznia és nagyobb körültekintéssel kell kezelnie azt az "ökümenizmust", amely határozottan egyengeti a protestantizálódás és a modernizmus térhódítását! A
tradíciókhoz való hűség, ahhoz a Jézus Krisztushoz való hűség, aki "ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké – és maga mondja –, sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni"! (vö. Zsid 13,8-9)
Felhasznált forrás: A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről. Szent István Társulat, Budapest. 2003
