2. Rövidút
155. A tökéletes Mária-tisztelet rövid út Jézus Krisztus megtalálásához, mert rajta el nem tévedhetünk, s amint mondottam, nagyobb örömmel és könnyedséggel és következésképp nagyobb gyorsasággal járunk. Szűz Máriának alárendelve és tőle függve, rövid időn belül nagyobb előmenetelt teszünk, mint önakaratunk uralmának hosszú évei alatt; mert az engedelmes és magát Szűz Máriának alárendelő ember, fényes győzelmekről beszél minden ellensége fölött. Bár megkísérlik ezek, hogy előmenetelében akadályozzák, vagy őt visszatérésre, bukásra vigyék. De Mária védelme, segítsége és vezetése mellett anélkül, hogy elesne, hogy visszatérne vagy megtorpanna, óriás léptekkel siet Jézus Krisztushoz ugyanazon az úton, amelyen, mint írva van, Jézus óriás léptekkel és rövid idő alatt eljött hozzánk. (...)
3. Tökételes út
157. Ez az ájtatosság tökéletes út Szűz Máriához, rajta eljutunk Jézus Krisztushoz és a Vele való egyesüléshez. Mária a legtökéletesebb és legszentebb minden teremtmény között, és isteni Fia – aki a legtökéletesebb módon jött el hozzánk –, sem lépett más útra. A Legfölségesebb, a Felfoghatatlan, a Megközelíthetetlen, Ő AKI VAN, el akart jönni hozzánk, akik semmik vagyunk. Ó, hogyan történhetett ez?
A Legfölségesebb, az alázatos Szűz Mária által szállt le hozzánk tökéletes és isteni módon anélkül, hogy istenségéből vagy szentségéből valamit is veszített volna. És hasonlóképp, Szűz Mária által kell az egész kicsinyeknek is tökéletes és isteni módon felemelkedniük a Legfölségesebbhez, anélkül, hogy bármitől félnének.
A Felfoghatatlan megengedte, hogy ez az igénytelen Szűz Őt teljesen magába zárja anélkül, hogy felmérhetetlenségének kárát vallotta volna. Nekünk is tökéletesen és minden fenntartás nélkül engednünk kell, hogy a Szentséges Szűz bennünket is átfogjon és vezessen.
A Megközelíthetetlen Szűz Mária által közeledett hozzánk és Általa egyesült belsőleg és tökéletesen még emberségünkkel is anélkül, hogy fölségéből valamit engedett volna. Nekünk is Szűz Mária által kell Istenhez közelednünk, fölségével bensőleg és tökéletesen egyesülnünk anélkül, hogy félnénk az eltaszíttatástól.
Ő aki van, ahhoz akart jönni, ami nincs és azt akarta, hogy Istenné legyen − azzá −, Aki van. És Ő, ezt tökéletes módon tette, amennyiben Szűz Máriának teljesen alávetette magát anélkül, hogy megszűnt volna az időben Az lenni, aki öröktől fogva van. Ugyanígy mi is, habár semmik vagyunk, Szűz Mária közvetítésével Istenhez hasonlókká lehetünk a kegyelem és dicsőség által, a csalódástól való félelem nélkül, ha magunkat Neki oly tökéletesen és teljesen odaajándékozzuk, hogy önmagunkban semmik, de őbenne minden vagyunk.
