2. Szűz Mária megtisztítja és megszépíti szerető rabszolgája cselekedeteit és kieszközli elfogadásukat Jézus Krisztusnál
146. Miután ezzel az ájtatossággal jó cselekedeteinket Urunknak és Üdvözítőnknek ajándékozzuk szent Anyja által, ez a jóságos Úrnő megtisztítja és megszépíti a neki bemutatott jó cselekedeteket, és kieszközli, hogy Fia elfogadja őket.
Megtisztítja a jó cselekedeteket az önszeretet minden szeplőjétől és a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodástól, mely észrevétlenül módon belopódzik a legjobb cselekedetekbe is. Amint ezek Mária legtisztább és gyümölcstermő kezébe jutnak, melyek minden szennytől mentesek voltak, és mindent megjavítanak, amihez csak érnek, megtisztítja a bemutatott ajándékot attól, ami romlott, vagy tökéletlen.
147. Meg is szépíti a jó cselekedeteket, amennyiben azokat érdemeivel és erényeivel feldíszíti és ékesíti. Úgy van ez, mintha egy földműves, aki a király kegyét
szeretné megnyerni és ezért a királynéhoz menne ajándékával, hogy azt a királynak átadja. A földműves silány kis ajándékát szép arany tányérra tenné és így adná át a királynak a földműves nevében. Így már a felséghez méltó adomány lenne.
148. Szűz Mária a jó cselekedetet bemutatja Jézus Krisztusnak, mert mindabból, amit Neki adnak, voltaképpen semmit sem tart meg a maga számára, mindent hűségesen közvetít Jézusának. Így ha neki adunk, akkor szükségképpen Jézusnak adunk. Ha Őt dicsérjük és magasztaljuk, akkor Ő azonnal Jézust dicséri és magasztalja. Mint egykor, amikor Erzsébet dicsérte Őt, úgy most is énekli: Magasztalja az én lelkem az Urat!
149. Kieszközli, hogy Jézus elfogadja jó cselekedeteinket, ha mégoly kicsiny és silány ajándékok is azok a Legszentebbhez, a Királyok Királyához. Ha saját erőnkből közvetlenül nyújtunk át valamit Jézus Krisztusnak, Ő megvizsgálja ajándékunkat és talán elveti azt, a hozzá tapadó önszeretet miatt, miként régen elvetette a zsidók áldozatait, mert telve voltak önakaratukkal. Ha azonban valamit Édesanyjának tiszta és szűzi keze által kap, akkor a − gyenge oldaláról köze-lítünk − ha szabad ezt a kifejezést használnom. Nem annyira az adományra tekint, melyet Neki bemutatnak, mint sokkal inkább Édesanyjára, aki azt Neki nyújtja. Ily módon eléri Szűz Mária − akit Fia soha vissza nem utasít −, hanem inkább mindig kegyesen fogad.
Erre vonatkozik Szent Bernát tanácsa azoknak akiket a tökéletesség útján vezetett: „Ha Istennek valamit be akarsz mutatni, gondod legyen rá, hogy azt Szűz Mária Istennek tetsző és méltó keze áltat nyújtsd át, ha nem akarsz visszautasításban részesülni.”
150. Nem így van-e ez a mindennapi életben is, az alacsonyabb rangúak és a nagyok között? Miért ne indítana a kegyelem hasonló cselekvésre Istennel szemben, aki végtelenül magasan áll fölöttünk, aki előtt kevesebbek vagyunk, mint a legparányibb porszem. Főleg mivel Szűz Mária személyében közbenjárónk van, aki oly hatalmas, hogy soha vissza nem utasítják, oly okos és bölcs, hogy ismer minden titkot, mellyel Szent Fia Szívét meg lehet nyerni, oly jó és szeretetteljes, hogy senkit el nem taszít, legyen az mégoly kicsiny, sőt mégoly bűnös.
