119. A Szent Szűz aggódó édesanyaként figyelmeztet, felhívja figyelmünket a világ veszélyes lelkiállapotára s az idő rövidségére. A zsoltár szavaival: „Ti akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket”. (Zsolt 49,22)
120. Az isteni büntetés elkerülésére, egyedül a megtérés (öntisztulás) az egyetlen lehetőség, épp úgy mint Ninive esetében! Ha Ninive megtér, megmenekül, de ha megmarad bűnében elpusztul (vö Jónás könyve).
121. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város-, de az egész emberiség – esetlegesen a kárhozattól való megmentéséről van szó! →
122. Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: „a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten... Nem kegyelmezett a régi világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek” (2Pét 2,4-6). "Az örök tűz lett a büntetésük'' (Júd 7) Jézus szavai: „Ha meg nem tértek, épp úgy elvesztek mindnyájan.” (Lk 13,4-5) →
123. A Szentírásban több büntető ítéletről olvasunk, ami sok ember pusztulását jelentette, de éppen ezen történetek tanítanak (figyelmeztetnek) arra is, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive), hanem jobb belátásra akarja bírni. „Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23).
124. Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteninek az ember számára elérhető formája. E táplálék nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek.
125. Fontos, hogy megbocsátás legyen bennünk szüleink, nagyszüleink és elhunyt őseink bűnei és mulasztásai iránt, melyeket akarva-akaratlan elkövettek az utódaik és miellenünk, s következményeit máig is szenvedjük!
