Harcban állunk 2
(A tegnapi cikk folytatása.) 1945-ben olyasmi történt, amit nem lehet jóvátenni. A kommunisták, megfelelni igyekezvén az ázsiai diktatúra követelményeinek, elzavarta, megölte és kirabolta azt a társadalmi réteget – a parasztságot –, amely genetikailag önmagában hordozta a haza iránti hűséget, szolgálatot, elkötelezettséget. A magyar népre olyat erőszakoltak, aminek a következményeit máig szenvedi. A kommunista vezetés, az osztályharcos gyűlölet szellemében, a magyar társadalom értelmiségét, a nemzet eszét és erkölcsi irányítóit lefejezte, mintegy az idegen eszmék, a megfelelési kényszer és a saját kivételezettségük reményében.
Gondolkodjunk el, mi történt az elmúlt évtizedekben? Ugyanaz! És lám, végre van egy ember, aki elkötelezett hites felelősséggel vállalja a haza s a nemzet érdekeinek beteljesítését ország-világ előtt, de akit épp úgy támadnak az országot kiárusítók és tönkretevők, mint pl. a Rákosi rendszerben Mindszentyt vagy a tótok annak idején az egyetlen képviselőt, aki a zsidók deportálása ellen szavazott. Hetven esztendő után végre van egyetlen egy magyar politikus, aki felküzdötte magát Gróf Teleki Pál és Gróf Apponyi Albert szellemi magaslatára, akinek javaslatait és ötleteit már-már az Európai Unió minden állama követi. Mégis van egy alantas politikai mag, amely internacionalista eszmeisége, hazafiatlansága és öröklött magyar-gyűlölete miatt körme szakadtáig ellenségeskedik, s nem csupán egyetlen ember ellen. Mindazok ellen, akik Orbán Viktorral egyetértenek, akiknek célja a nemzeti függetlenség megteremtése, a kommunisták és liberálisok által megsemmisített nemzetgazdaság eladósodásmentes felélesztése, a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, az erkölcsi normák újbóli felállítása, a hit megismertetése. Ez a szűk politikai érdekszövetség a magyar társadalom tudatlan rétegét ki- és felhasználva lázít, békétlenséget teremt és ölne is, ha erre módja volna. Hiszen oly nagy a gyűlölet benne, hogy a legelemibb emberi magatartást is elveti (miközben az emberi jogokat hirdeti).
Mi is történik tehát a mai magyar társadalommal? – 1919! 1945! 1956! 2006! – Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a rombolási vágy, ugyanaz a kapzsi hazafiatlanság.
Hiba minden kormányzásban van, de az ország újjáépítésének súlyos gondja közt nem kéne minden szerencsétlenkedést patikamérlegre tenni. Különösen nem azok részéről akik hibáit, mulasztásait rablásait, próbálja egy kormány rendbe hozni! Ne lázítsanak és hivatkozzanak demokráciára azok, akik egészségesnek tartják az azonos neműek "házasságát". Mert elég a nemzetvesztésből, az erkölcstelenségből, a tudás nélküli iskolarendszerből, az aberrációkból, a balga és ordenáré tüntetőkből, a nemzetet igaztalan állításokkal mérgezőkből. Elég abból, hogy modernizálásra vagy a kor követelményeire hivatkozva ostobaságokra tanítsák gyermekeinket, mert ezzel a nemzet jövőjét teszik kockára. Ugyanis nem csak jog, hanem kötelesség is a nemzet és a haza védelme még akkor is, ha ez ma nem divat ebben a porig alázott és rombolt Európában, ebben a megkínzott és máig holocaustját élő Kárpát-medencében.
Szólítok tehát minden Olvasót, hogy védje és oltalmazza azt, amit kölcsön kaptunk: a Kárpát-medencei hazát és a megmaradt nemzetet! Mert nem adhatjuk tovább ezt az Istentől kapott örökséget erkölcsileg lepusztultan, még akkor sem, ha maga az erkölcs és a nemzettudat fogalma immár alig ismert ebben a világban.
A nemzet újjáépítése erőn felüli nagy feladat, s e feladatnak lelkiismeretesen és a legjobb tudásunk szerint kell megfelelni. Bátran ki kell állnunk a károgókkal szemben, mert a gyűlölködés az romboló! Mert végre lássuk meg a tényt, amit nem lehet és nem is kell kerülgetni: Ha Orbán Viktor bármilyen okból nem lesz politikai vezető, ha megszűnne Magyarország lelkiismerete lenni, akkor minden elvész! MINDEN, amit eddig kínnal és keservvel felépítettünk, elértünk és megteremtettünk a haza, a nemzet és a jövő számára!
Harcban állunk, most nem szabad széthúzni!
(Stoffán György írásai nyomán a szerk.)
