21. A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, gyógyíthatatlan betegségek, átkok és támadások, a megkötözöttségek (szenvedélyek) és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden óvatlan embernek számolnia kell és nap mint nap hősiesen harcban kell állnia, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö Róm 12,1) →
22. A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése és a rosszra való kísértés. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44). →
23. Nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára. Ezért nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábítás negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. Az ördögi kísértés mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás. →
24. Az ördögi kísértést általában nem lehet egzakt módon megkülönböztetni a természetes eredetűtől, de általánosan lehet ismérveket adni: Ha a hit területén jelentkezik egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az evangéliumra, majdnem mindig a Sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés eredendően természetes; azonban ha valaki vad indíttatást érez arra, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza amiért ez korlátozza ösztöneit, "szerelmi vágyait", akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos, természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll, várva a számára kedvező alkalmat. A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a keresztség.
