6. A "sátán" ellenfelet jelent, mely (örök széteső) személyre és nem "személytelen erőre" vagy hatalomra vonatkozik. Ő a 'tagadás ősi szelleme', akit Lucifernek, fényhordozónak is neveznek. Nem mesterkedhet a végtelenségig, hanem csak Isten (időleges) engedélyével! Szembenállása Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye az Isten elleni lázadásban (vö. Új Kat. 414), vagyis Istent majmolva, népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba.
7. A Sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán hatalma azonban nem végtelen, hiszen a sátán is csak teremtmény! Hatalmas, mert tiszta szellem, de Isten országának épülését nem képes megakadályozni. Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen. Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) (vö. uo. 395) →
8. „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,6-11)
9. A Biblia ördögökről szóló egyik-másik elbeszélése ha mutat is némi párhuzamot a pogány népi hiedelmek és mesék ártó szellemeivel, démonaival, koboldokkal, kísértetekkel – a rokonság csak külsőleges! A Bibliában a gonosz lelkek hatalmát nem varázsigék vagy varázspraktikák törik meg, hanem az Isten (Jézus vagy az Ő megbízottainak parancsa) hatálytalanítja! A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a démoni erőknek, a sátántól való megszállottságnak. Aki ugyanis Isten akarata szerint él, azt – a sátánnál végtelenül hatalmasabb Isten –, képes megszabadítani! Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései, szintén ezt példázzák: Krisztus és a belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja az magát, s bármennyire is fel van fegyverkezve (Lk 11,21-22). (ld. Előd Dogmatika) →
10. Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől szeplősítve születünk, rászorulunk a Szent Keresztségbeni újjászületésre, hogy kiszabaduljunk a sötétség hatalmából és védettek lehessünk ezekkel szemben (a kegyelmi állapotban), s bemehessünk Isten országába, ahová minden ember meghívást kap. (vö. Új Kat. 1250)
