Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 14
Egyik nap, a gonosz lélek, ordítozva ezt mondta:
‒ Tudod hogyan harcol ellenem [Mária]? Az alázatával! Még mindig ő a legalázatosabb, habár ő az első! Még mindig a leghaszontalanabbnak gondolja magát, habár ő az egyedül hasznos, az egyedül szükséges mindegyikőtöknek, ti mocskos emberi lények! Por vagytok, de ő még inkább pornak érzi magát! Gyűlölöm az alázatot és gyűlölök mindenkit, aki alázatos, Őt különösképp! Az ő alázata jobban megaláz, mint a Másik [Jézus] hatalma. ‒
Máskor ezt mondta:
‒ [Mária] lelke ragyog alázatosságában. Ha ti alázatosak lennétek, ti is mindenki számára látható módon ragyognátok, ezért meg kell győznöm titeket, hogy legyetek gőgösek, így a Mennyország fényessége helyett mindenki a Pokol sötétségét fogja látni". "Ahányszor meggyőz titeket, hogy lemondjatok valamilyen gőgös dologról, mindannyiszor megnyer egy ütközetet". "Soha senki, soha, soha, soha nem tanúsított olyan mély benső alázatot Isten iránt, mint Ő. Soha senki. Annak, aki követni akarja, elég ennyi". "Egy pillanatra sem hagyott fel azzal, hogy ilyen ostobán alázatos legyen. Mennyire képtelen vagyok elviselni! Mennyire képtelen vagyok elviselni!" "Most is, hogy megkoronázták és Királynő, Angyalokkal, Arkangyalokkal, Szeráfokkal van körülvéve, mégis Ő a legalázatosabb közülük". ‒
Egy másik alkalommal, miközben Mária szeplőtelen Szívét dicsőítettem, a démon így szólt:
‒ Az ő Szíve a mi fájdalmunk; minél jobban átdöftük Szívét, annál elevenebb volt, minél inkább ősszetörtük, Ő annál inkább eltiport minket, minél inkább szenvedett, annál nagyobb fájdalmat okozott nekünk. »Ujjongani« akartunk, de sírásával megölt minket; könnycseppjei olyanok, mint a tűz, »elpusztítanak« minket". ‒
Egy másik napon, miközben segítségül hívtam Mária Szeplőtelen Szívét, a belészúrt tövisekről beszélt (melyek az emberiség bűneit jelképezik) és azokról, akik engesztelnek e Szív megbántásáért. Ezt mondta:
‒ Az emberek segítettek ezermilliárd tövist belészúrni; ti segítettetek minden tövist belészúrni, ti segítettetek; de a több tövis nagyobb erő, a több vér nagyobb hatalom, a több fájdalom nagyobb dicsőség; bűneitek dicsőséggé változtak, mert ugyanannyi lélek szentelte magát engesztelésre és minden lélek kitép belőle egy tövist, s minden kitépett tövis tüzes dárda az »agyunkba«. Ütjük, verjük, perzseljük, karmoljuk, vagdossuk őket, ők meg rögtön földre vetik magukat és imádkoznak. Sértegetjük, rágalmazzuk őket, ők meg rögtön földre vetik magukat és imádkoznak. Soha nem lesz vége e gyötrelemnek, soha nem lesz vége e gyötrelemnek! Túl sok, túl sok! Hány eszement szenteli magát engesztelésre, és csak arra várnak, hogy meghallhassanak Érte (káromkodás következik) és Fiáért! ‒
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 143-158. oldalak nyomán.) (folyt.)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr77322358
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.