Ördögűzők tapasztalatai Szűz Mária közbenjárásáról 6
Sokat elmélkedtem egyik alkalommal Mária minden emberre kiterjedő anyaságán. Ekkoriban történt, hogy ördögűzés közben a gonosz lélek nagy dühösen felkiáltott:
‒ A kereszten "Az" [Jézus] mindenki előtt feltárta, hogy Ő [Mária] Királynő és Anya. Tönkretett minket! Rábíz..., rábízva, rá van bízva, rá van bízva, rá van bízva az egész emberiség. Ezt minden embernek tudnia kell, ezért Ő [Jézus] kinyilatkoztatta abban a pillanatban, amikor (káromkodás következik)! Abban a pillanatban újjászületett az emberiség, de mit tud erről az emberiség? Újjászületett az Ő méhében, az egész, az egész (erőteljesebb hangon mondja), de nem tudja! ‒
Máskor az ördög spontánul nyilatkozott Mária velünk kapcsolatos anyaságáról. Egyik nap, miközben a Szűzanyához imádkoztam, felkiáltott:
‒ Ti azt hiszitek, hogy odafent van, Ő azonban nem fent van, Ő mellettetek áll; átkozott fattyak, fattyak, mit tettetek, hogy ezt a közelséget kiérdemeljétek, he? S amikor meghaltok, Ő ott van, Ő ott áll (dühösen ismétli) és egyetlen halvány gondolatotokra vár, egyetlen jóravaló szívbeli sóhajtásra, egyetlen Ahhoz (Jézushoz) intézett sóhajtásra, s Ő ott terem, és tágra nyílt anyai szívvel vár titeket! Te tudod, kicsoda egy anya, he? Egy anya gyöngéden tekint minden gyermekére, jóra tanítja, jóra inti őket és sír, sír, ha gyermeke, gyermeke, gyermeke nem hallgat rá, mert tudja, hogy én, én megragadom, ha nem hallgat rá, én elragadom! Kezével, kezével minden gyermekét megsimogatja, minden gyermekét szereti, főleg azokat, akik rosszat tesznek, főleg azokat, akik bűnt követnek el és velem vannak, Ő simogatja őket és fájdalmat okoz nekem, fájdalmat. Mindenkit megsimogat és sír, s azok a könnyek, azok a fénylő, ragyogó könnyek végigcsorognak azon az arcon és Ő (Jézus), Ő, nem tud, nem tudja azt mondani neki: Neeeem! (Itt elnyújtva félelmetesen ordított.) ‒
Egyik alkalommal így fogalmazta meg Mária szeretetét irántunk:
‒ Az ő édes, üde kezei, kezei, számunkra forrón izzanak. Az ő keze, ahányszor csak hozzátok ér, mindig romba dönti egyikünket. Ha tudnád, mibe kerül nekem elmondani ezeket! Mihelyt hívod, Ő azonnal ott terem. Melyik anya ne tenne így? Mint az anya gyermeke hívó szavára, azonnal szalad. ‒
Máskor ezt mondta:
‒ Az a palást fáj nekem, az a fehér-kék palást. E palást alatt... (olyan kifejezést használ, amiből kitűnik, hogy ott mindannyian oltalomra lelünk), ez a végemet jelenti. Ha csak annyit mondotok »Üdvözlégy«, "Az" már rögtön szalad.
(Forrás: Francesco BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS ‒ Nagyvárad 2014. 96-97. oldalak nyomán.) (folyt.)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.