Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? (Lk 18,8)
Az ateizmus szerint Isten nem létezik, ez azonban nem újdonság. Már a Zsoltárok 14,1 említést tesz róla: „Így szól szívében az esztelen: nincs Isten!”
A statisztikák szerint az emberiség 10%-a vallja magát ateistának (?). Kérdés azonban, hogy az ateizmus valóban olyan logikus álláspont-e, mint amilyennek az istentagadók beállítják?
Valójában mindenféle hittől mentes-e a "hitetlen" ember? Aligha! Hiszen az ateista erősen hisz abban, hogy Isten pedig nem létezik! Ez pedig sokkal logikátlanabb!!! Mert ennek a tagadásnak is megvannak a maga dogmái és bizony nagyon következetesen be kell tartani ezen álláspontokat, különben kártyavárként dől össze az egész materializmus!
De hogyan létezhet hit nélküli ember? Ha Isten kinyilvánítaná magát a világnak, akkor mindenki hinne benne – vélik sokan –, nagy tájékozatlanságukban. Ezen felvetésen a totális tájékozatlanság tükröződik, Isten ugyanis kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztusban, s bizony kortársainak többség mégsem hitt, pedig látták csodáit. Sokak máig sem adnak hitelt azoknak, akik pedig vérük árán is tanúságot tettek Róla! Tény az, hogy Isten nem akarja szabad akaratuk kinyilvánítása nélkül meggyőzni az embereket létezése felől. Adta a tanítást (az Evangéliumot), megalapította az Egyházat, így akik ezekben nem hiszenk, Istenben sem hisznek! "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében." (Jn 3,16-18)
Ezzel szemben "a meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság" – vélekedett Nietzsche, s talán ebben igaza is volt!
A tiszta hit, lélekből és szeretetből fakad, a Szentlélek által. Isten létezésének elfogadásához tehát önmagában másodlagos a számtalan meggyőző érvből és bizonyságból kialakuló meggyőződés. A Biblia állítása szerint Isten létezése egyértelműen meglátható a világegyetemben (Zsolt 19,1–4), a természetben (Róm 1,18–22) és saját a szívünkben (Préd 3,11). Ezen meggyőző bizonyságoknak azonban a szeretetből fakadó, tudatos Isten felé fordulást kell elindítania bennünk, és ebből foganhat a hit. Mindazáltal, nagy baj van ott, ahol a hit nélkülözi a józan emberi észt!
Az ateista meggyőződéséhez igen erős (és konok) hitre van szükség, mely végső soron magán hordozza a kegyelemnek való tudatos ellenállást. Ha valaki ateistának vallja magát, akkor tudatosan kerüli azokat az meggyőző érveket (és helyeket), melyek "hite" cáfolatához vezethetne. Meggyőződésüket tehát az állandóan változó tudományos eredményekre és a "hajánál fogva előrángatott" hipotézisekre építik. Merthogy az ateista érvek – állításaik ellenére sem – a tudomány tényleges eredményein alapulnak, hanem a tudományosnak mondott hipotéziseken! Ezek pedig már kimondásuk pillanatában is sokszor cáfolhatók, úgyhogy sokkalta nagyobb hite kell, hogy legyen egy ateistának, mint egy istenhívőnek. Ha pedig a "felvilágosodott" materialista-ateista, minden áron hű akar maradni a "hitéhez", akkor legjobb, ha befogja a szemét és nem is gondolkozik!
(Vége!)