A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagá-ért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogan-tatásban és születés-ben. Mert Isten az embert – minden em-bert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fo-gyatékosan születnek!
„Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal –, létrehozott élő szeretetkapcsolat; a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit, az emberi élet tengelye.
Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.
Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, a helyes cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek. (Útravaló az ÉLETRŐL, A HALÁLRÓL és az ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL Szerkesztette: Begyik Tibor OCDS. Kézirat)