Tóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás
A tízparancsolat nemcsak a zsidóknak szólt és nemcsak a régi embernek. Mert az, hogy hamisan esküdni nem szabad, lopni-csalni nem szabad, ölni nem szabad, erkölcstelen életet élni nem szabad, – az minden idők minden társadalmának rendíthetetlen 
alapköve. Testvéreim! Ha az óriási világmindenségben csak egyetlen hajszállal is eltérnének a rohanó csillagok arról a pályáról, amelyet a teremtő bölcs akarata számukra kijelölt, tudjátok mi lenne a következménye? Világot megsemmisítő összeütközés katasztrófája.
Hát ettől persze nem félünk, mert az élettelen, akarattal nem bíró világtestek ezt meg nem tehetik. De az élő, szabad akarattal cselekvő embernek megvan az a szomorú kiváltsága, hogy letérhet arról a pályáról, amelyet az isteni akarat az ő erkölcsi életének útjául kiszabott. Letérhet – Testvéreim! – de nem szörnyű katasztrófa nélkül! És ezek a beszédek erre is rá akarnak mutatni. Rámutatni, hogy a tízparancsolat betartásától nemcsak örök életünk, hanem földi boldogságunk is függ, és vagy hűséges marad az emberiség Isten parancsaihoz, vagy lemond a nyugodt, békés, boldog, egészséges emberi élet lehetőségeiről! Mert a tíz rövid mondat azokon az öreg táblákon minden idők minden embere számára készült.
II. Ha megtartanók a tízparancsolatot...
Hogy mennyire valóban így van, ahogy mondtam, hogy a tízparancsolat megtartása vagy meg nem tartása mennyire a saját érdekünk, s nem az Úristené, arra a beszédek folyamán többször rá fogok mutatni. De már most is szeretnék egy... – hogy is mondjam? – képet adni, Testvéreim, arról, hogy a tízparancsolat mennyire elevenébe vág mindennapi életünknek. Valahogy úgy elképzelem magamnak, milyen is lenne, mennyire megváltoznék ez a mi küszködő, szomorú földi életünk, ha egyszer az emberek elhatároznák: No, holnaptól kezdve komolyan vesszük a tízparancsolatot! (folyt.)
