A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.
Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 25-26)