Templomot és iskolát
1713. januárjában, szentünk megírta a Mária Társasága szabályait. „Ha a létrejötte akadozik is, mégis bízom a Gondviselésben, hisz’ előttem még az egész esztendő… ó, édes Szűzanyám! Ha még pap is csatlakozna hozzám…?”– gondolkodott magában. De csak telt az év és augusztusban minden erejét összeszedve újra Párizsba ment, hogy felkeresse a Szentlélek Szemináriumot, ahol régebben már beszélt ugyan tervéről néhai barátjával, ám most utódját, Bouic abbét kérné meg, adjon neki kispapokat. Sajnos azonban a végzősök közül senki, míg a harmadévesek közül is csak négyen ígérték meg, hogy két év múlva jelentkeznek. Lajos atya azonban úgy érezte, hogy két éve talán már nincs is a földi életben!
Mikor Grignon atya vissza érkezett La Rochelle-be igen rosszul nézett ki, és szinte csont és bőr volt. Nem három, de négy fiatalember és Mathurin várta, aki mindjárt rákezdte: „Gabrielnek, aki már régebb óta figyelemmel kísérte szentünk misszióit, egy ilyen alkalommal szólalt meg lelke mélyén a hivatás hangja” – informálta az atyát sebtiben a kismagiszter. Dőlt belőle a szó –, hogy már „kezelésbe is vette őket” és beszélt nekik életükről, örömeikről és főleg a viszontagságokról, melyek életüket kísérik. Beszélt égi Édesanyjukról, kinek tulajdonképpen földi munkatársai…
Mathurin még mesélt, mikor az atyán egyre inkább meglátszott, hogy alig áll a lábán. A teste tűzforrónak tűnt és haladéktalanul orvosi segítségre volt szüksége. Azonnal be is vitték a kórházba, ahol hosszú heteket kellett töltenie, hogy egy kissé lábra kapjon. Szentünk úgy érezte, hogy élete vége felé közeledik, és örült a „földi finish” szenvedéseinek. Meggyőződése volt ugyanis, hogy ezzel bizonyára bepótolhat valamit, melyek még szükségesek tervei megvalósításához. Ezt a szemléletét igazolódni látta abban, hogy valóban felgyorsultak az események!
Alig telt el egy hónap és Lajos atya levelet kapott Mária Lujza nővértől, miszerint Brunet Katalin valóban belépett a Bölcsesség Leányai rendbe és a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária nővér nevet szándékozik felvenni. Ráadásul még tanítani is hajlandó, ha az atya továbbra is fenntartja e kívánságát. De Champflour püspök is jó hírt mondott: indulhat az ingyenes fiúiskola, sőt a leánykák számára is nyithat egyet. Minden készen áll a tanítók részére!
