Lángoló szívvel
Másnap Lajos atya gondokba merült, lelkes, pozitív gondolatokba. 
– Ha elmegyek, mi fogja emlékeztetni az embereket Istenre, fogadalmukra és az imádságra? Kellene egy templom, de egyenlőre képtelenek lennének építeni, talán egy kis kegyhely! Igen, ez megfelelő lesz, hisz valaki ajánlott is egy elhagyatott magtárat! – szövögette gondolatainak fonalát. És ekkor egy Poitiers-i jóbarát egy szép, de kopottas Mária-szobrot hozott ajándékba:
„Királynő, ölében a Kis Jézussal”. Grignon atya boldogan kiáltott fel: 
Szívek Királynője, Isten hozott Montbernarge-ban!
A falu apraja-nagyja részt vett a kegyhely kialakításában, és Lajos atya könnyezve szentelte fel.
A sikereken nem csodálkozhatunk, hiszen Montforti Grignon Szent Lajos, Szűz Máriának, Szent Anyjának igazi gyermeke volt – az Úr papja –, saját szavaival: „aki, mint valami láng, mindenütt felgyújtotta az isteni szeretet tüzét!”* Mondhatnánk; mentette a lelkeket bármi áron, akár alkalmas volt, akár alkalmatlan!
A környező templomokban is nagysikerű lelkigyakorlatokat tartott, melyek hírére mindenhonnan tódult a nép. Így a Szent Radegundisz, a Szent Katalin és a Feltámadás plébánián.
Hallgatósága gyakran nem fért be a templomba s ilyenkor a templom előtt beszélt a néphez egy kiemelkedő pontról, vagy akár egy fáról. Megnyugtatta hallgatóságát, hogy ne tolongjanak: „Nem kell sietni testvéreim, Isten gondoskodni fog arról, hogy mindannyian halljatok engem!” Úgy is volt. Teljes csendben figyeltek minden szavára.
Egy szempillantás alatt meg tudta állapítani, hogy hallgatóságának mire van szüksége hit és erkölcs vonatkozásában. Ha szükséges volt még szálláshelyén is – melyet a Gondviselés házának nevezett – fogadta azokat, akik tanácskérés végett felkeresték. Figyelmesen végighallgatta őket lehunyt szemmel, mégis mindent megjegyzett. Ez a karizmája is segítette abban, hogy kellő tanácsokat tudott adni.
Grignon Szent Lajosnak szembeszökő alakja volt. Mindig megérezték rajta az önmegtagadó embert, akkor is, ha mosolygott. Akkor is, ha kellemetlen dolgokat mondott. A szószéken szinte uralta a lelkeket. Kék szemei csodálatosan ragyogtak, mikor a tabernákulumra, majd a hallgatóságra nézett. Hosszúkás arcát fekete haja vette körül. Széles szája, sas orra, lángoló tekintete katonás jelleget kölcsönzött neki. Nem mulasztotta el mindannyiszor óvni a népet a léhaságoktól, az illetlen képek és a rossz könyvek forgatásától. Hangja és gesztusai annyira tükrözték erkölcsi tisztaságát és szelídségét, hogy egyszerűen tiszta békét oltott a szívekbe. Bár olykor mondott kemény és félelmetes dolgokat is, hallgatóságát soha sem rémisztette meg!
Tanítását 3 címszóval lehet jellemezni: Bölcsesség, Kereszt, Szűzanya. Ez a három ugyanis szorosan összetartozik: mert nincs Bölcsesség Kereszt nélkül és a Szűzanya segítsége nélkül! A Bölcsesség birtokosa a Kereszt jele alatt, boldoggá teszi az áldozatos engesztelőt, ha Mária „rabszolgájává” vált.
(Alább, a "magtár kápolna" ma. Háttérben a Szívek Királynője szoborral!)
* Ld. TMT 56
