A szeminarista 3
Mint már említettük, művészien szobrászkodott, rajzolt és festett. Egy képét, mely a Gyermek Jézust ábrázolta Keresztelő Szent Jánossal el is tudta adni egy neves ügyvédnek. Egyébként élete folyamán több, kisebb-nagyobb Mária-szobrot faragott, vagy hozott rendbe, sőt két hatalmas fa-korpusz is a nevéhez fűződik.
Igen együtt érző volt szegényebb társai iránt és igyekezett rajtuk anyagilag segíteni, ezért gyermekfelügyeletet vállalt. Hihetetlenül összeszedett, önmagával szigorú és pontos időbeosztással élt. Négy órát szánt imádságra, kettőt olvasásra, kettőt (!) alvásra, a többit meg tanulásra! Állandó időzavara ellenére örömmel foglalkozott gyermekek hitoktatásával vagy a Szűzanya kápolnájának díszítésével, és az ottani áhítat-gyakorlatok szervezésével.
Tanulmányi eredményeiben a legjobbakat is lefőzte. A legelső volt a szemináriumban, emellett még kitűnt az imádságos, önmegtagadó és engedelmes természetével. Ennek ellenére gyóntatója kétségbe vonta Lajos alázatosságának őszinteségét és felhívta elöljárójának figyelmét, hogy próbaként kezelje szigorúan, nyilvános megrovásokkal és szavainak félremagyarázásával. Ő azonban mindezt sértődés nélkül, türelemmel fogadta. Végül kénytelen-kelletlen elismerték, hogy erényei egyenesen isteni eredetűnek tekinthetők! Ezzel együtt, nem tudták Nála elérni, hogy a számunkra furcsa viselkedésével felhagyjon. Szó volt róla, hogy a „különc Montfortit” befogadnák a szulpiciánusok, ám ők is ellene fordultak viselkedése miatt. (Máris elfeledték „isteni eredetű erényeit”!)
Lajos, azonban megtanult valamit ettől a Rendtől, amely szokásává vált, hogy minden eseményt „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadott. Ahogy közeledett szentelésének dátuma, úgy erősödött benne az eltökéltség, hogy máriás pap lesz, hogy mindent a Szűzanyával, Őáltala és 
Ővele fog cselekedni Jézusért, a lelkek javára. Ezért, faragott fából magának egy kb. 18 cm-es Máriaszobrot, melyet emlékeztetőül mindig magánál hordott. Grignon Szent Lajosnak ez annyira sajátosságává vált, hogy későbbi ábrázolásának jellegzetes „attribútumai” lettek; a kis Szűzanya-szobrocska és a kereszt.
(folyt. köv.)
