A hívatás kibontakozása 2
Elemi iskoláit követően 1684-től 7 évig tanult a Rennesi „Saint Thomas Becket” jezsuita középiskolában, ahol latint, görögöt, szónoklattant, logikát és hittudományt tanult. Pap nagybátyjánál lakott, és az ő könyvtárában olvasott először későbbi példaképéről, Julien Bellier abbéról, aki kezdeményezője volt az egyszerű nép közötti missziók tartásának. 1690-ben apja is a nagyvárosba költözött a jobb kereseti lehetőségek miatt. Lajos a kollégium négyezer diákja közt jól megállta helyét, nemcsak tanulmányi eredményeivel, de kitűnt önmegtagadásával és a szegények iránti szeretetével is. Még jobban elmélyült Úrnője, a Szűzanya iránti hódolata akinek hűséges kongreganistája lett. Lelkiatyja Philip Descartes volt, a híres francia filozófusnak Renének unokaöccse. Papi hivatását a kármeliták templomában kapta, amikor a Istenanya csodálatosan szép szobra előtt imádkozott. Lajos mintegy megérezte a Szűz jelenlétét és azt, hogy pap lesz belőle, az embereket fogja tanítani mennyei Édesanyjuk segítő hatalmának ismeretére. Nagyfokú hivatástudat hatalmasodott el lelkében, melynek mindent alárendelt, a város valamennyi hívságos csábítását is. Egy barátjának, aki később szintén pap lett, bevallotta, hogy sohasem voltak kísértései a tisztaság ellen..jpg)
A középiskolai tanulmányok befejeztével, 1693-ban a Gondviselés nem hagyott gondolkodási időt szegény sorsú szentünknek. A Rennesi úri körök egy kiemelkedő tagja, Mademoiselle de Montigny, nagylelkű felajánlást tett; hogy szívesen lenne hívatástsegítő mecénása a Grignon jegyző fiának. Még egy öltözet ruhát is vásárolt az ifjú Grignonnak, széles karimájú elegáns kalappal, sőt Párizsig lovat is bérelt volna, ha Lajos ezt végképp el nem utasítja.A Rennes-ben tartózkodó egész család elkísérte büszkeségét egészen Cesson községig, ahol a Villaine folyócska kőhídjánál könnyes búcsút vettek a fiútól..jpg)
Napokig való gyaloglás után, zsebében több kiváló ajánlással zörgetett be a szulpiciánus atyákhoz, hogy az általuk vezetett Sorbonne Egyetemen folytasson teológiai tanulmányokat. Fogadtatása azonban kurtán-furcsán tartózkodó volt, mivel igen „szakadtan”, istállószagú koldusi ruhában, hátán foltos batyuval jelent meg. Azt persze nem tudhatták, hogy miért volt így öltözve, hiszen mint említettük, induláskor még elegánsan, szállásra is elegendő pénzzel volt „kibélelve”, most meg…
.jpg)
A rejtély nyitja egyszerű; Grignon Lajos jól szabott kabátját odaadta az első koldusnak, pénzét a másodiknak, a harmadikkal pedig ruhát cserélt. Ennek utána térden állva fogadalmat tett, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a Gondviselésre hagyatkozik. Ezt később írásaiban így fogalmazta meg: „Hogy Jézus Krisztust magunkénak mondhassuk, gyakorolnunk kell az önmegtagadást, ellene kell mondanunk a világnak és önmagunknak.”
(folyt. köv.)
