Bevezetés 1
„Akinek Szűz Mária nem Édesanyja, annak Isten, nem is Atyja!” (TMT.30 )
Az Istentől küldött emberek élethivatása nem zárul le a sírral, hanem sokszor századokon át, sőt egészen a világ végezetéig éreztetik hatásukat. Egyesek hősiességük, mások alapításaik, vagy írásaik által élnek tovább és érvényesítik kegyelmi erőiket. Legtöbbjük életének „vetése” csak haláluk után érik be, s válik bőséges aratássá. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk Montforti Grignon Szent Lajost is, aki 1716-ban halt meg, de életműve csak a XIX. sz. második felében törte át földi tevékenységének szűk korlátait s egyre mélyebbre hatolva átjárta az egész Egyházat. Talán már küszöbön is az a kor, melyről írt: ”Mikor jön el a boldog idő, Mária aranykorszaka, mikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!”
Ez a feltétel már teljesedésbe ment, mert az általa tanított Mária-tiszteletet a pápák nemcsak jóváhagyták, hanem forrón ajánlották Isten népének. Ezért Mária aranykorszaka már nem lehet messze!
(folyt. köv.)
