MAGYAR NEMZET: Bucsi Levente cikkének részletei
Ennyire becsukná a szemét a világ a XXI. századi keresztényüldözés előtt? A térkép mely pontjait nem látjuk?
– Észak-Koreában a legrosszabb a helyzet, ahol semmilyen vallás nem gyakorolható; Biblia birtoklásáért nyilvános akasztás jár. 2011. október elején Kairóban több tízezer civil vonult a tévészékház elé, követelve a templomrombolások leállítását. A tüntetésen 24-28 keresztényt megöltek, de erről sem volt sehol hírverés, mindössze egy-két hírportálon.
Irak 2003-ban összeomlott, rengeteg terrorista áramlott az országba. A megérkező amerikaiak is inkább az olajlelőhelyeket védték, mintsem a templomokat. Azelőtt 1,2-1,5 millió keresztény élt az országban, azóta számuk 400-800 ezerre csökkent, részint azért, mert megölték őket, de nagyon sokan egyszerűen elmenekültek az országból. 
„A keresztények háromnegyede elhagyta a lakóhelyét, fele az országot is. Északon viszonylag biztonságban vannak, a kurdok viszont ott is zaklatják őket választások során vagy egyéb nyomásgyakorlás céljából. Őket könnyű zaklatni, mert fegyvertelenek.”
A ma talán legbonyolultabb helyzetben lévő Szíria ügyében Fakhouri Youssef egy szír–magyar keresztény újságíróhoz, Kassab Adonishoz irányított bennünket, aki a bejegyzés alatt álló Fórum Szíriáért Egyesület alelnöke.
„A keresztény közösségek különösen ki vannak téve a lázadók ámokfutásainak, hiszen már rég nem a szabadságért vagy a demokráciáért harcolnak, hanem egy fundamentalista iszlamista országot akarnak kreálni egy etnikailag és vallásilag gazdag, sokszínű országból. A terroristák sorra rombolják le a keresztény templomokat, lásd Homsz városát, ahol szinte egyetlen templom sem maradt épségben. Keresztény falvakat égetnek fel vagy vesznek blokád alá, hogy kiéheztessék a lakosait, például a Libanonhoz közeli Rableh faluban tizenkétezer malkita keresztény volt bezárva hetekig, miközben a terroristák mindenkit megöltek, aki el akarta hagyni a községet. Ennek is köszönhető, hogy óvatos becslések szerint a keresztények negyede nyugati országok nagykövetségeinél vízumot igényelt, hogy elhagyhassa a szülőföldjét.”
Egyiptomban sokszor elrabolnak keresztény lányokat, és kényszerházasságba taszítják őket muzulmán férfiakhoz. A forradalom óta három településről a teljes keresztény lakosságot elzavarták. Továbbra sem lehetnek keresztények rendőrök, még azokon a településeken sem, ahol többséget alkotnak. Pakisztánban, Szudánban, Nigériában, Indonéziában, Indiában és a volt Szovjetunió egykori iszlám országaiban sem jobb a helyzet. Indiában például 2008-ban egy hónap alatt 4-5 ezer kereszténynek kioltották az életét két településen. Utólag „szervezkedés” miatt még egy parlamenti képviselőt is vád alá helyeztek.
A világon szabad az információáramlás, a nyugati sajtó hírügynökségei mindenhol ott vannak. Miért nem tudunk ezekről a jelenségekről szinte semmit?
Sokan felkapták a fejüket, amikor 2010 decemberében XVI. Benedek pápa azzal állt a nyilvánosság elé, 2000 és 2010 között egymillió keresztényt végeztek ki, és hogy a vallásüldözésnek leginkább a kereszténység van kitéve. Utánanéztem: a világvallások követőinek egyharmada keresztény, a vallásüldözés mégis úgymond „felülreprezentált”, a hitük miatt meggyilkoltak 70-74 százaléka Krisztus-követő. Az egyik keresztény emberi jogi szervezet azt is kimutatta, 70-nél is több országban jár retorzió azért, ha valaki misére megy vagy Biblia van nála. Nézze, elgondolkodtató, hogy sok olyan fejlődő ország, ahol keresztényüldözés van, olyan államoktól kap segélyeket, ahol többségben vannak a keresztények. A kérdésre válaszolva: az általunk most indított honlap, a Prochristie.hu nemcsak azért van, hogy a keresztényüldözésről tájékoztassunk, hanem hogy éppen arra a diszkriminációra hívjuk fel a figyelmet, ami a tömegtájékoztatásban van. Nyugat-Európában sok orvost bocsátottak el, amiért nem végeztek abortuszt, eutanáziát. Jegyzőket, házassági tanácsadókat rúgtak ki, amiért nem szolgáltak ki homoszexuális ügyfeleket. A „politikai korrektség” már átlépett egy határt, és az embereket tájékoztatni kell erről. Vagy emlékezhetünk a torinói lepel ügyére. Iszonyúan terjedt a hír, hogy a lepel hamisítvány, de a számos tudós által megállapított közös szakvélemény, hogy igazi, csak alig egy-két híradásban szerepelt, főként egyházi honlapokon. Ma a Nyugat nem igazán viselkedik keresztényi módon. Ha mecsetet vagy zsinagógát támadnak meg, arról a magyar sajtó is beszámol, de ha templomot vagy Mária-szobrot öntenek le, arról a francia helyi és egyházi lapok írnak, de utána nincs közfelháborodás, nem követik az eseményeket, hogy a tetteseket végül elfogták-e. (...) Forrás Magyar nemzet .jpg)
