Szent Pio atya
Korunk kiemelkedő, karizmatikus, stigmatizált engesztelő szentje. Már kisgyermekként telve van részvéttel, szeretettel, mély érzésekkel. Gyakran elvonul, imádkozik a csendben játszópajtásai elől elbújva. Egyszerű, falusi kisfiú, szülei szegénységben élnek. Apja Amerikába megy, hogy ki tudja fizetni a kis Ferenc taníttatását. mert Ferenc szerzetesi életre kap hívást, semmi nem érdekli Istenen kívül.
Életében sok csoda történt, de nem ezek voltak a legfontosabbak, hanem áldozatvállalásai, szenvedésének felajánlásai, és imádságai.
Pio atya felajánlja magát a lelkek megmentéséért, és a következő módon fogalmazza meg ezt elöljárójához intézett levelében:
"Egy idő óta erős vágyakozás él bennem, hogy magamat engesztelő áldozatul ajánljam fel az Úrnak a szegény bűnösökért és a szenvedő lelkekért. Ez a vágy csak erősödik és valóságos szenvedéllyé válik."
Megkapja az engedélyt és a felajánlást napjában többször is megújítja.
Ő is sokat szenved elöljáróitól, akik 9 éven át eltiltják nyilvános papi működésétől. Pio atya engedelmeskedik.
Fogadalmát komolyan betartja: egy műtétet érzéstelenítő nélkül ajánl fel. A sokszor 10-12 órán át tartó gyóntatások teljesen kimerítik a mindig vérző Pio atyát. Mély részvéte az emberek iránt, empátiája arra készteti, hogy kórházat alapítson. Figyelmezteti az orvosokat, hogy a betegekben Krisztust lássák és Őt szolgálják.
Halála előtt közvetlenül eltűnnek stigmái.
