Fatima 7
A Napcsoda
6.) Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Már előző estétől kezdve kíváncsi hívők serege és jelentős kétkedő és ellenséges tömege gyülekezett a jelenések helyén és környékén. Bár a rossz, esős idő sártengerré változtatta a völgyet, az emberek kitartóan várakoztak. Korabeli leírások szerint mintegy 70 ezren lehettek. A gyermekek a rózsafüzért imádkozták és a jelenés a “Rózsafüzér Királynőjeként” nevezte meg magát. “Azért jöttem, hogy kérjem, az emberek változtassák meg életüket, és ne bántsák meg többé Istent bűneikkel, mivel már eddig is annyira megbántották.
Imádkozzák a rózsafüzért és tartsanak bűnbánatot. Azt kívánom, hogy erre a helyre kápolnát építsenek. Ha az emberek megtérnek, béke lesz a földön.” A Szent Szűz búcsút vett a kis látnokoktól. Széttárta kezét, mely sugarakat vetett a nap felé, s ezek fénye visszatükröződött abban. Lucia elkiáltotta magát, hogy tegyék el az ernyőket és nézzék a Napot! Ekkor kezdődött a tíz percig tartó Napcsoda.
.jpg)
A felhők szétoszlottak. A felhőtlen kék égen delelő Nap szokatlan színűre változott, bele lehetett nézni, anélkül, hogy vakítana. Majd hirtelen a Nap meginog, láthatóan mozog és úgy kezdett forogni, mint egy tűzkerék, s minden irányba gyönyörű fénysugarakat lövellt ki, mely csodás színpompába öltöztette az eget és a földet, a beláthatatlan tömeggel, amely megdöbbenve, lenyűgözve szemlélte a megindító látványt. Kb. 4 perc múlva úgy tűnt, mintha a Nap megállt volna egy pillanatra, majd újból úgy forgott mint előtte. Aztán a Nap cikázni kezdett és egyre nagyobb lett s úgy tűnt rázuhan a tömegre, egyre nagyobb hőséget árasztva. Világvégi hangulat és rémület, bocsánatkérés és imádság tört fel a szívekből. Majd a szédületes zuhanás hirtelen megállt. Ezután minden visszaváltozott a természetes helyzetbe. A tömeg, mely az előbb félelmében térdre vetette magát a sárba, azt észlelte, hogy egyáltalán nem sáros, és szétázott ruhájuk teljesen száraz. Ezek után mindenki a három látnokhoz rohant és elhalmozták kérdésekkel. A kis Jácintát egy katonának kellett kimenekíteni a tömegből (ld. az alábbi képet). Lucia haját levágták ereklyének.
Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közöltek az eseményről, még a szabadgondolkodó „O Seculo” c. újság főszerkesztője is, aki aznap reggel még gúnyos cikket írt, miután részese lett a csodának, két napra rá pozitív tanúságot tett az eseményről /Avelino d’Almeida/. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből. Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok.
Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg.
Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A hét-tagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A fatimai történések nyomot hagytak a világban. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette. Sajnos az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és halogatták éveken keresztül aprócska kéréseinek teljesítését.
(Alább, korabeli fotók a napcsodáról.)
