Csiksomlyói rege
A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet.
Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig a jóság energiája.
Tódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken.
Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.
Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé.
Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.
Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést.
Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között.
A következő intelemmel engedte útjukra: "Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!"
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák.
Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor valaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.
Ám az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok.
Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, mert tudta, kikre kell várnia.
Íme egy kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen és furulyaszóval közeledett a domb felé.
A tehén hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágos párta és minden nyelvek nyelvén dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt, s minden madár dalra fakadt. Felvidult az Úr lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden örök terve szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!
- Kik vagytok ti? - kérdezte a gyerekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.
A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogatta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kisleány.
- Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről! – szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a Jó és a Könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! Aki ebből elvesz tőletek, az boldogtalanságot vesz magára, és én számon kérem tőle gonoszságát! Tisztaságotok, jóságtok és szép földetek láttán, megszaporodnak ellenségeitek és sanyargatni fognak benneteket, ezért példaadó erős hitet és reményt adok nektek, amit itt ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősíthettek.
Apát adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ Teremtője! Anyát is adok, a Boldogasszony Máriát, a Megváltó Istenfiú Anyját! Róla fogják nevezni országtokat Regnum Mariánumnak!
Ő legyen a ti Anyátok és örökös Királynőtök, s bajotokban hozzá kiáltsatok! Titeket a népek árváknak fognak vélni, mert nem tudják vagy nem akarják elhinni, hogy én vagyok a ti Atyátok, a Magyarok Istene!
Ekkor, csodálatos szépségű asszony jelent meg, ragyogó fényességben, a fején egy nem evilági Szentkoronával, mely úgy ragyogott, hogy mint milliónyi láng betelítette az egész Földet!
Az Úr lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan:
Minden Pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben és reményben, s közöttünk van valóban Nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását és azt a szívet melengető boldogságot, ahogy édesanyaként, szeretettől sugárzó Szívére ölel bennünket.
Csíksomlyói pünkösdi búcsú programja 2013 Mottó: Boldog vagy, mert hittél!
