A SZÍV – A Jézus Szíve Szövetség heti értesítője
1943. október 2.
M á r i a o r s z á g a v a g y u n k !
Október 8
M a g y a r o k N a g y a s s z o n y á n a k ü n n e p e
Ez az eszme abban a tényben gyökerezik, hogy Szent István ( XI. századi életírója szerint) „...magát és országát fogadással és odaadással, szüntelen könyörgések között ajánlá Isten – örökké szűz anyjának MÁRIÁNAK –, kinek a magyaroknál oly kitűnő tisztelete és dicsősége van, hogy mennybevitelének ünnepét nyelvükön nevének hozzáadása nélkül hívják KIRÁLYNŐ NAPJÁNAK...” (Régi nyelvünkben a Nagyasszony értelme királynő.)
A h a g y o m á n y o s m a g y a r M á r i a – t i s z t e l e t
Így plántálódott be a magyar lélekbe az a jellemző, gyöngéd, mégis f é r f i a s M á r i a – t i s z t e l e t, melynek megnyilatkozásaival telve van történelmünk. NAGYASSZONYUNK neve, Jézuséval együtt harci kiáltássá lett őseink ajkán, képe felkerült lobogóikra, ott volt kardjaik markolatán, valamint pénzeinken is, búcsújáróhelyei szinte vonzották nemzetünket a királytól kezdve le egészen az legutolsó jobbágyig. Mindez csak külsőség, de emögött ott van a lényeg: az a mélyen fekvő lelki beállítottság és kegyelet, amely az ország PÁTRÓNÁJÁNAK tekintette Máriát, tőle várt segítséget és erőt, hozzá fohászkodott a nagy ínségben, neki hálálkodott a jószerencse napjaiban, szóval a nemzet sorsának minden változatát összekapcsolta a NAGYASSZONNYAL, jeléül annak, hogy mily m é l y e n s z í v é b e z á r t a a magyar (Jézus) Édesanyjának képét és mennyire megértette (a nemzet) első szent királyának felajánló cselekedetét.