Világos beszéd
Általános kérdés: szabad, vagy nem szabad házasságkötés előtt lefeküdni egymással?
Egy jezsuita atya, aki hosszú ideig Japánban dolgozott és – egyebek között – jegyesek felkészítésével is foglalkozott, egy keresztény jegyespárról meséli:
– Már évek óta jártak heti rendszerességgel a házasság-előkészítő beszélgetésekre, amikor egyszer a fiú nem tudott eljönni. A cége üzleti útra küldte egy vidéki városba, messze Tokiótól. Na, itt a jó alkalom – gondolta az atya –, hogy feltegyen a mennyasszonynak néhány olyan kérdést, amit egyébként nem kérdezne! „És, hogy álltok ti a házasság előtti nemi élettel?”
A japán kislány nem sokat köntörfalazott „én olyat soha!” – válaszolta öntudatosan. „De mégis miért? Mondj valami indokot!” – nyaggatta a páter. „Tudja atya, az úgy van, hogy én egy nagy telefonközpontban dolgozom, ahol rajtam kívül még vagy 800 lány dolgozik. Együtt ebédelünk egy nagy közös menzán és ott aztán hallom ezt eleget, mert a téma 80 %-ban ilyen pasi-ügyekről szól. Hát, nekem teljesen világos, hogy az elsietett kapcsolatokból annyi kalamajka, annyi lelki fájdalom származik, hogy én olyat semmi esetre sem akarok magamnak…” „Na jó, ezt most csak úgy általában mondod – elégedetlenkedett az atya – de most mondj valami személyesebbet is! Te miért gondolkodsz így?” „Tudja, atya – folytatta a lány –, ha egészen személyes akarnék lenni, akkor azt mondanám: ha én kérném, az azért volna, hogy magamhoz kössem, ha pedig ő kérné – és én beleegyeznék –, az meg azért volna, mert nem akarom elveszíteni őt. Márpedig én SZABADON akarok rá igent mondani. De tetszik tudni.., hogyha a testiség kerül nagyon előtérbe, akkor már ‘test hívja a testet’, és a szabadsági fok erősen csökken. Ismerőseim mondják ugyan, hogy 'ki kell próbálni előtte, nehogy ne legyünk egymáshoz illőek vagy még az is lehet, hogy impotens…' De, hogy ez nem így van, azt megérzi az embert! Nos, ha én mellette döntök, akkor olyannak akarom szeretni, amilyen: még ha netán impotens, akkor is – de ezt SZABADON akarom eldönteni!” Forrás nyomán
