334. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)
335. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék
a halál után sem szakad meg.
336. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni!” Rosszul teszed, mert meglehet, hogy észre sem veszed!
337. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt
keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)
338. A tisztítótűz, a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.
339. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030)
340. Tévedésben él az aki úgy véli, hogy valamiféle jóságos semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: Áldozat nélkül nincs üdvösség!
