Egy hang kiált:
Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. (Iz 40,3)
Kiáltás a pusztába
Számolgatják naponta,
hogy ajkuk hány imát rebeg,
közben a föld minden pontján
dörögnek a fegyverek.
Megmondják, hogy ki mit mondjon.
Hirdetnek emezt-amazt,
amit éppen ír az újság:
új eszmét, vagy sebtapaszt.
Más ruhákban ékeskednek,
de babér így sem terem.
Gondolkozz el balga lélek,
az igazság meztelen!
Hitünket a rozsda marja,
fénye régen megkopott.
Egy-két ügyes zsonglőr-fajta
még sarat is rádobott.
Vak vezet ma világtalant
szédítő mélység felett.
A szemükön szürke hályog:
úgy hívják, hogy gyűlölet.
Ha Krisztus ma földre szállna,
pénzt találna, semmi mást.
Eladnak, amit csak lehet,
eladják ma Őt magát.
A léleknek templomában
a gonoszság férge rág.
Oszlopai roskadoznak,
s elhervad itt a virág.
Bálványszobrok magasodnak
a becsület romja felett:
nem marad alatta senki
csak a bálvány-emberek.
Kellene egy kis mustármag,
mit az ember vetne el,
s beléje egy kicsiny hitet
az Örök Isten lehel!
A.D.2013.04.12. ©JóB
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.