2013 március 17-én, több mint 150 ezer hívő már a kora reggeli óráktól folyamatosan érkezett a Szent Péter térre és környékére, hogy részt vegyen Ferenc pápa első nyilvános vasárnap déli Úrangyala imádságán, és meghallgassa tanítását. A Szentatya csak olaszul szólt a hívekhez.
Ferenc pápa felidézett egy személyes emléket: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét.
Egy nagyon egyszerű, idős asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat – meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: „Az Úr mindent megbocsát”. Honnan tudja? – kérdeztem tőle – folytatta a Szentatya. Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne”.
Kedvem támadt megkérdezni tőle: „Mondja, hölgyem, Ön a (Pápai) Gergely Egyetemen tanult? Mert ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha!
Hát akkor hol van a probléma? – kérdezte az idős asszony. „Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.
Az Úrangyala elimádkozása után a pápa rövid köszöntést intézett minden zarándokhoz:
„Köszönöm fogadtatásotokat és imáitokat. Kérem, hogy imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindenkit, akik Olaszország és a világ különböző részeiből jöttök, valamint mindazokat, akik a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk.Olaszország védőszentje, Assisi Szent Ferenc nevét választottam és ez megerősíti spirituális kapcsolatomat azzal a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk, egyházáé, Isten családjáé, és haladjunk együtt az evangélium útján.
Az Úr áldjon meg benneteket, a Szűzanya őrködjön felettetek és ne feledjétek: az Úr soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson! Mi vagyunk azok, akik elfáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Jó vasárnapot és jó ebédet kívánok! – ezek voltak a Szentatya utolsó szavai, amelyeket vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren és környékén összegyűlt hatalmas tömeghez intézett. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír, részlet)
