EGY EXORCISTA MESÉLI 4
Részletek GABRIELE AMORTH atya könyvéből
Kérdés, miben és milyen módon szegül ellen a Sátán Istennek, a Megváltónak? Nos azzal, hogy az Úrnak kijáró tiszteletet a maga számára követeli és a keresztény intézményeket utánozza. Ezt nevezzük antikrisztusnak és antiegyháznak.
Az isteni kultusz majmolására a Sátánnak megvan a maga egyháza, kultusza, papjai és imádói, miként "segítségének" és ígéreteinek (a neki lelküket eladott) hívei is. Miként Jézus a lélek és a test üdvének elnyerését elősegítendő különleges hatalmat adott apostolainak és ezek utódainak, úgy adott a Sátán is különleges hatalmat tanítványainak a lelkek elkárhozásának és a test megrontásának elérésére. Az embert megváltó testté vált Ige ellen a Sátán felhasználja pl. a szexualitás bálványimádatát, amely az emberi testet a bűn elállatiasodó eszközévé alacsonyítja le.
Még egy megjegyzés egy olyan kérdéshez, ami alaposabb megvitatást érdemelne. Ahogy tévedés Sátán létezését tagadni, úgy szintén helytelen más erők vagy szellemi lények létezésében hinni. Ez a hiedelem nagyon elterjedt, holott ilyen lényekről a Bibliában nem esik említés, ezek csak a spiritisztáknak, az ezoterikus vagy okkult tudományok képviselőinek, a lélekvándorlás tana követőinek vagy azoknak a találmánya, akik az úgynevezett „bolyongó lelkekben” hisznek. Nincsenek jó szellemek az angyalokon kívül, ahogy gonoszak sem a démonokon kívül. Az elhunytak lelkei vagy azonnal a paradicsomba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülnek, miként ezt két zsinat (a lyoni és a firenzei), kötelező érvénnyel kijelentette. Azok a halottak, akik a spiritiszta üléseken állítólag megjelennek (vagy azoknak az elhunytaknak a lelkei, akik élő testekbe költöznek, hogy kínozzák azokat) nem mások, mint démonok (akik az elhunyt nevében jelentkeznek). Az a néhány nagyon ritka kivétel, melyet Isten engedélyezett, azok közé a kivételek közé tartozik, melyek csak a szabályt erősítik, mármint azt, hogy van túlvilág!
II. János Pálnak a Sátánról tartott számos beszédéből szeretnék egyet idézni, még pedig azt, amelyet 1987 május 24-én a Szent Mihály arkangyal római templomában tett látogatásakor mondott: „Szent Mihály arkangyalnak a démon ellen folytatott harca ma is aktuális, mert a démon itt él és működik a világban. A rossz a világban, a társadalmak rendezetlensége, az emberek megzavarodása és belső meghasonlottsága valójában nem csupán az ősbűn következménye, hanem a Sátán nyugtalanító és sötét művének eredménye is.” Ez világos utalás a kígyónak Isten általi elátkozottságára, ahogy ezt a teremtéstörténet leírja: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ö széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).
Az Apokalipszis megmondja, hogy a démonokat a földre taszították; de végső elkárhozásuk még nem történt meg, akkor se, ha az angyalok és démonok szétválasztása megváltoztathatatlan. Tehát még megmaradt nekik bizonyos Isten által megengedett hatalom, mégha csak „rövid időre” is. 
Ezért intézik Jézushoz a kérdést: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). És emiatt a hatalom miatt, ami a gerazai gonosz lelkeknek még megmaradt, kérték ők Jézust, „hogy ne küldje őket a pokolba, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Egy emberből kiűzött démon számára, ha a pokolba küldik, ez a végleges halált jelenti. Ezért védekezik, ahogy csak tud ez ellen.
Jóllehet az ördögnek azokért a kínokért, amelyeket ai emberi társadalmaknak és a megszállt embereknek okoznak, még nagyobb örökkétartó büntetéssel kell majd fizetnie, de gőgjében mégis megpróbálja, hogy népet gyűjtsön maga köré. Szent Péter nagyon világosan megírja, hogy az utolsó ítélet a démonok fölött még nem történt meg: „Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötet mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” (2 Pét 2,4). Másfelől azoknak az angyaloknak, akik több jót tesznek, szintén nagyobb tiszteletben lesz majd az Utolsó Ítélet után részük. (A Szent Margit Lapban közölt részletek nyomán)
