A fatimai jelenések befejeződését követően, a későbbi évtizedek során az Egyház Anyja még többször megjelent Lucia számára, s mindannyiszor konkrét kérései voltak. Különösen fontos az 1925. december 10-i jelenés, mely a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban. Színhelye a spanyolországi Pontevedra, ahol Lucia a dorottyás nővérek körében élt. Ugyanígy rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Ezen jelenés tanulsága miatt részletesen elmondjuk a történteket. A Szűzanya 1929. június 13-án kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. ,,Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti.” A jelenés szomorúan panaszolta Luciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt! A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kéri ezt. Lucia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
A látnokok sorsa ismert. Kiválasztottságukért és küldetésükért nekik is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg. Lucia, aki 1907. március 30-án született, 10 éves amikor Szent Szűz megbízta őt a fatimai üzenetek továbbadásával. Lucia 1921. június 16-án búcsúzott el szülőföldjétől, és a portói dorottyás nővérek árvaházának lett lakója. A főnöknő teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetően. Lucia nem beszélhetett az eseményekről, de híreket sem kaphatott a fejleményekről. Nagy kereszt volt ez számára. Tizennyolc éves korában a spanyolországi Tuyban helyezték el a dorottyás nővérek, ahol tagja lett a rendnek. Jóval később átlépett a karmelitákhoz, hogy még jobban elrejtőzzön a világ elől, és teljesen az imádságnak szentelhesse magát. 1949. május 31-én tette le örök fogadalmat. Rendi nevén: Mária Luciaként a portugáliai Coimbra kármelita közösségében élt és ugyanitt fejezte be földi megbízatását is 97 éves korában 2005. február 13-án. Fernando Leite jezsuita szerint a fatimai jelenések lényegét az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1) Isten meg akarja alapítani a világon Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. 2) Lucia van megbízva ennek az üzenetnek hirdetésével. 3) Isten minden kegyelmet Mária Szeplőtelen Szívén keresztül ad. 4) Jézus Szíve azt akarja, hogy mellette Anyjának Szívét is tiszteljék. 5) A világ békéje Mária kezére van bízva.
Bár a fatimai jelenések mélyen belevésődtek a katolikus világ emlékezetébe, a nagy nyilvánosság már-már elfelejtette az események részleteit, a titkokat és ígéreteket (újabb és sokszor bizonytalan üzeneteket követve), annak ellenére, hogy Fatima jövendölései sorra megvalósulnak. Igaz, pápák látogattak el a zarándokhelyre, s évente sok millióan felkeresik a kegyhelyet, de még ma sem teljesedett minden a Szent Szűz elvárásai szerint. Égi anyánk fatimai kérései csak részben épültek be az evangelizációs munkába.
